Gyermeki jogok - jogsértő felnőttek

Előszó

Jogászok szívesen mutatják be az ENSZ Gyermekek Jogairól szóló Deklarációját, mint a világszervezet talán legnagyobb pályát befutott Nyilatkozatát. Mára már azt a magukat legalább haladónak, az emberi értékeket megbecsülőnek és védőnek tekintő országok jogrendszerükbe iktatták. A Magyar Köztársaság is csatlakozott a Nyilatkozatot elfogadó, aláíró országokhoz, vállalva azt, hogy az országban érvényes jogszabályokat, és a gyermekekkel való bánásmódot a Nyilatkozatban írottakhoz egyre hasonlóbbá teszi. Kötetünk nem tartalmaz történeti elemzést arról, hogyan változott a gyermek szerepe, értéke a társadalomban. A jogokkal bíró gyermek képe még nagyon új, az egyenjogúságra törekvő modern ember „találmánya". Nem több, mint két évszázada Montaigne olyan élőlényként szemlélte a gyermeket, mint amely kifejletlen, tökéletlen, s még nem rendelkezik semmi olyan képességgel, ami az ember sajátja. Mai szemmel kegyetlenségnek, elhanyagolásnak, erőszaknak látszik minden, ami 100-150 évvel ezelőtt a gyermeknevelés természetes mozzanata volt. Azért érdemes mégis megemlíteni mindezt, mert a korabeli bánásmód így érthetőbbé válik, bár ez a megértés semmiképpen sem vezethet annak elfogadásához. Éppen ellenkezőleg, a gyermekek érdekeinek érvényesítésére alkalmas jogi, pedagógiai és pszichológiai eszközök keresésére ösztönöz. Az ENSZ Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozata fedezetéül tengernyi személyes, szakmai tapasztalat szolgál, amelyek alapján az egyes országok gyermekvédelmi ellátórendszerét is speciális szolgáltatásokkal bővítették, fejlesztették. Erről is tanúskodnak a kötetben közölt külföldi tanulmányok, előadások. Vissza