Gyermekfilozófia szöveggyűjtemény I.

Előszó

Egyetértünk Pólya György „régimódi" felfogásával. Évek óta működő öntevékeny munkacsoportunk célja, hogy egy számos országban több éve eredményesen alkalmazott program meghonosításával, elterjesztésével elősegítsük a gyermekek gondolkodási készségének fejlesztését. A program alapja a szókratészi módszer, mely szerint, a klasszikus példát követve, a tanár csak bábáskodhat a tanulók gondolatainak születésénél. Az ehhez illő tanítási forma a szókratészi dialógus. A foglalkozásokon a pedagógus a hagyományos ismeretközlő, számonkérő munka helyett a közösen olvasott történetekhez kapcsolódó beszélgetések résztvevőjeként, a közösség tagjaként filozófiai kérdésekre ösztönöz. A különböző életkorú gyermekek érdeklődésének megfelelően, nagy körültekintéssel választott történetfüzér szabad feldolgozása fejleszti a diákok problémameglátási, ítéletalkotási, bizonyítási képességét, segít a megértésben, gyakorlási alkalmat biztosít a társak véleményének toleráns tudomásulvételére, tisztéletben tartására. Anatole Francé a gyermekek tanításának következő elvét fogalmazta meg: „Ne próbáljuk kielégíteni a hiúságunkat azzal, hogy nagyon sok mindenre tanítjuk meg őket. Csak egy szikrát csiholjunk. Ha elég gyúlékony az anyag, akkor majd tüzet fog."** A tanítási idő szükségszerűen korlátozott volta miatt - ott, ahol a tantervben meghatározott ismeretanyagot kell a tanárnak megtanítania - ez az elv s a kérdésekre, beszélgetésre épülő módszer csak igen korlátozott mértékben valósítható meg, noha az eredményeképpen bekövetkező fejlődés minden tantárgyban gyümölcsöztethető. Ezért is gondoljuk hasznosnak, ha a jövendő - s a már a legkülönbözőbb tantárgyakat tanító pedagógusokkal - megismertetünk egy olyan programot, amelyben nincs megkötve az elvégzendő tananyag, így mód van minden olyan kérdést feltenni és megbeszélni, amely a gyerekeket foglalkoztatja, s a beszélgetések során a megértésre, a gondolkodási módszerekre kellő figyelmet lehet fordítani. Vissza