Gyermekeim

Fülszöveg

Elena Maróthy-Soltésová „Gyermekeim" című könyvében nincsenek történések a szó regényízű értelmében. Ezeken a lapokon egy darab való élettel találkozunk, a mindennapok könnyével és mosolyával, bajaival és örömeivel, problémáival, munkájával és szórakozásaival. A könyv apró-cseprő eseményeit, egész levegőjét olyan közelinek és ismerősnek érezzük, mintha mindezt magunk is átéltük volna |egyszer, talán gyermekkorunkban, talán szülői örömeink és gondjaink közepette. Az írónő e művében az anyának adja át a szót. Melegszívű, okos, gondolkodó anya szól hozzánk és egyszerűen, közvetlenül elmeséli nekünk, hogyan nevelte a gyermekeit?
Soltésová könyvének legnagyobb erénye az őszinteség. Minden szava hiánytalanul őszinte. Ez a nyíltság már az első oldalakon megragadja az olvasót.
Pontosan érezzük: az írónő nem szépít és nem takargat, semmit nem költ hozzá az igazsághoz és semmit nem vesz el belőle. Naplója két gyermeke fejlődésének és anyai igyekezetének hűséges tükre.
Nevelő munkájában nem merev szabályokra épít. Igyekszik kiismerni gyermekei természetének, jellemének sajátos összetételét, soha nem alkalmaz lélektelen szigort, lelkük kulcsát keresi, meg akarja érteni őket, hogy eredményesen irányíthassa és befolyásolhassa fejlődésüket. Különféle módszerekkel próbálkozik, hajlékonyan enged a pillanatnyi adottságok és helyzetek kívánalmainak, keres, kutat, gyakran téved is, de tévedéseiből mindig levonja a tanulságot.
Olvasás közben az ember néha azt kérdezi magától: ez a könyv vajon a gyermek vagy a szülő számára íródott? Egyiknek is, másiknak is örömére szolgálhat, és mindkét fél okulhat belőle, gyermek és szülő egyaránt. Vissza