Gyermek-legendárium

Előszó

A legenda szó, bár latin eredetű, sok évszázad óta anyanyelvünkön is otthonossá vált. Ha a szótári jelentését keressük, a lego szóban találjuk eredetét, mely ige, és jelentése többek között: felolvas. A legenda a felolvasandó szavunknak felel meg. Eredete nagyon sokak szerint a katakombák, a keresztényüldözések koráig vezethető vissza. Abban az időben ezek a történetek egy-egy szent életét, köztük csodatetteit fogalmazták meg, méghozzá olyan latin nyelven, mely mindenkinek érthető volt. Hasonlított a Biblia Pauperumhoz, a Szegények Bibliájához, melyben egyszerű képekben mutatták be a Biblia eseményeit, méghozzá azért, hogy a latinul nem tudók is követni tudják mindazt, ami az Ó- és Újszövetség szent szövegeiben olvasható. A Budapesten található középkori kódex érdekessége, hogy egy-egy oldalon egyszerre látható a Két Szövetség egy-egy eseménye, párhuzamosan, vagy egymás ellentéteként.
Míg a Biblia Pauperum képek gyűjteménye, a legendárium szó legendák gyűjteményét jelenti. Bár az első legendák keletkezési ideje - ahogy írtuk - a katakombák koráig vezet vissza, igazi virágzásuk a középkorban volt. Ekkor született a Legenda Aurea, lejegyzője-írója, Jacopo da Voragine, 1230 és 1298 között élt, s Génua érseke volt. Ugyancsak ebben az időben született a Fioretti, Szent Ferenc virágoskertje, a Magyar Legendárium, Szent Gellért, Szent István, Szent Imre emlékére, valamint az István király intelmei Imre fiának, amely egy 15. századi, latin nyelvű kéziratban maradt fenn. Ez az utóbbi ugyan nem legenda, mégis az egyik alapja lett gyermeklegendáriumunknak, ezzel is igyekezve felhívni a figyelmet régi írásos irodalmunk egyik legbecsesebb, teljes egészet mutató darabjára. Vissza