Gyergyóalfalu képzőművészei

Előszó

Mindenható, áldásosztó útjainak egyikén leült a Fehér Hegyen. Körbehordozta tekintetét. Megelégedéssel szemlélte újra művét: végtelen erdőségek jelentek meg a tenger helyén, a sok patak gazdag árterületén, vadak, madarak. Eddig ritkán tapasztalt béke ringatta könnyű álomba. Álmában a tölgyek, bükkök, susogó bokrok rengetegében, ahol csak néhány villám okozta tűz nyomán született tisztáson pompáztak illatozva a vadvirágok, kiterjedt szántás-vetésre alkalmas sík jelent meg, s a hegyek vállán, mint ékes prémgallér a távolság arányában színűket váltó, sűrű fenyvesek.
Amikor felébredt, a Nap delelt. Kacagott minden. Ő is elmosolyodott. Érdekes lesz itt a jövő - suttogta maga elé. Úgy akarom, hogy ott, ahonnan csak felfelé nézve látható e csoda, olyan teremtmények szülessenek, akik meg tudják örökíteni mindazt, ami ma még engem is elringatott!
A Fehér Hegyről, a Szármányról, a Teremtő egy keletről érkező patakra nézett, melyik messzire folydogáló nagyobba ömlött. És megjelölte Alfalu helyét, ahol majd e csoda megörökítésének a vágya azokba és véreikbe költözhet, akik egyszer benépesítik.
Így volt? Nem így volt? Ki tudja ma már?
Sok-sok ezer esztendő múlva megjelent az ember is. Erdőt irtott, mocsarat szárított, kunyhót, házat, templomot épített. Újabb emberek jöttek, tűzet és halált hoztak. A pusztulásból megmaradtak elölről kezdték a munkát. Újabb hadak, újabb munkakezdet...
Aztán egyszer megszületett az első, majd a második, a tizedik, a huszadik... rajzoló, festegető, formázó, faragó is: látomások, emberek, hegyek, füvek, fák, élők és feltámasztottak, a mozdulatlanság-béklyóból szállni tanulók, a színekbe, vonalakba rejtett arcok, a kőbe, fába faragott fájdalom és öröm, a kelmébe szőtt szeretet közvetítője.
Sokuk nevét múló poraikkal együtt szívta magába az alfalvi föld, hogy láthatatlan delejjel az utánuk jövők génjeibe rejtse, hogy jótékony sugárzással mentse az utánuk ott születők, az ottani gyökerekkel rendelkezők, sőt az ott megtelepedők és sarjaik titkai közé az egyik legnagyobbat: az alkotáskészség csodáját. Vissza