Gyerekrablás

Előszó

Részlet a könyvből:

"- Sinus felügyelőt keresem! Sürgős!
- Sajnos, nincs a helyén. Segíthetek? Blood őrmester vagyok, a munkatársa.
- Borzasztó dolog történt, és nem szeretném, ha híre futna! - felelte tétovázva a telefonban egy női hang.
- Mint mondtam, közvetlen munkatársa vagyok a felügyelőnek, tehát megbízhat bennem, de ha úgy gondolja, előkerítem, és vagy visszahívja, vagy...
- Elrabolták a felügyelő kisfiát! - mondta ki elég hosszú gondolkozás után az asszony.
- Mit beszél? - döbbent meg az őrmester. - Kicsoda maga? - kérdezte azonnal, mert rossz viccnek vette a hívást.
- Theresa Durrel vagyok, és nem messze lakunk tőlük. A kisfiam is ott játszott, ahol a kis Zozo.
- Kivel volt a gyerek? - kérdezte Blood.
- Az anyjával, de gondoltam, jobb, ha én telefonálok, mert ő nincs a legjobb idegállapotban.
- Hol van most?
- Itt nálam, a házamban.
- Biztosan tudja, hogy nem tréfáról van szó, vagyis tényként vehetem a gyerekrablást?
- Sajnos igen, és alighanem az én fiam helyett rabolták el szegény kisgyermeket - mondta érezhető sajnálkozással az asszony.
- Miből gondolja?
- Abból, hogy a mi anyagi helyzetünk összehasonlíthatatlanul jobb a felügyelőékénél, és azt hiszem, az elrablóknak váltságdíjra fáj a foguk... Persze lehet, hogy tévedek, és valami alvilági bosszú motiválja a cselekményt. A felügyelő úr ezt jobban megítélheti." Vissza