Gyerekek Gyerekekről Gyerekekért

Előszó

Az ACEI (Nemzetközi Gyermeknevelési Szervezet) egy nagy múlttal rendelkező tekintélyes nemzetközi szervezet, mely 2006. áprilisában konferenciát és kiállítást rendezett, egyik bizottsága pedig akciót hirdetett, amelynek keretén belül a világ különböző pontjáról gyűjtenek adatokat. Témájuk címe: Kids Helping Kids: Advocacy For Children By Children.
Céljuk, hogy bemutassák a világ különböző táján élő gyerekek hogyan látják helyüket szűkebb és tágabb világukban. Mi is csatlakoztunk ehhez a munkához.
Munkamódszernek a riportkészítést javasolták. Huszonhat nyolcadik osztályos tanulóval készült riport Magyarországon. Mivel az ACE igen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a világot a maga sokszínűségében láttassa, ezért reményeink szerint hasonló témájú riportok készülnek a világ különböző tájain, így nyújtva lehetőséget az összehasonlításra.
Javaslatunknak megfelelően a beszélgetés a következő négy pillérre épül.
1. Mi a véleményed a következő statisztikáról:
A fejlődő országokban
-minden harmadik gyereknek nincs megfelelő lakhelye,
-minden ötödik gyerek nem jut egészséges ivóvízhez,
-minden hatodik öt év alatti gyerek nem jut megfelelő élelemhez,
-minden hetedik gyerek nem részesül megfelelő orvosi ellátásban,
-minden nyolcadik gyerek nem jár iskolába.
2. Ha beszélhetnél hazád legfontosabb legbefolyásosabb emberével, mit mondanál neki, mire van szüksége a gyerekeknek?
3. Miért kellene, miért lenne jó, hogy a felnőttek meghallják a gyerekek és a fiatalok szavát?
4. Szerinted a gyerekek egyáltalán képesek valamiféle változást előidézni?
Minthogy a gyerekek a beszélgetés első pillanatától kezdve térben hol szűkítették, hol tágították a perspektívát, így kialakult egy másik, az előzőt kiegészítő, azzal szinte párhuzamosan váz, ami tulajdonképpen kontrollkérdéseknek is tekinthetők:
1. A ti országotok gyerekei milyen problémákkal küzdenek?
2. Mire van a gyerekeknek szüksége bárhol a világon?
3. Ismersz olyan nemzetközi szervezetet, amelyik kimondottan a harmadik világban élő gyerekek helyzetén szeretne javítani?
4. Ti milyen akcióban vesztek részt, hogyan segítetek más gyerekeken?
Önök mit válaszolnának? Vajon mit válaszoltak a gyerekek? Mennyire hasonlóak az Önök és a gyerekek válaszai?
Kérem, tartsanak szünetet, és fordítsanak a válaszadásra pár percet. Ha ezt a játékot komolyan vették, akkor azt is belátják, milyen nehéz gondolatainkat szavakba önteni. Ez riportkönyv, ahol gondolatok és érzelmek kavarognak. A mondatokat nem írók csiszolgatták, javítgatták, fogalmazták újra és újra. Az elhangzottak lejegyzésekor a szövegen, ha kellett, kizárólag a közérthetősége kedvéért változtattam.
Előre csak annyit mondtam a gyerekeknek, szeretnék beszélgetni velük, a véleményüket kikérni néhány kérdésben. Ez nem felelet vagy vizsga, itt nincs egyetlen helyes válasz, arra se gondoljanak, vajon mit szeretnél hallani. Az a jó válasz, amit ők annak tartanak. Noha a gyerekekkel külön -külön beszélgettem, egymással közben nem találkozhattak, a riportokban mégis igen hasonló gondolatok ismétlődnek, ami komoly jelzés nekünk, felnőtteknek.
A riportok egy kisváros osztályközösségében készültek. Máshol, mást mondanának hangsúlyoznának a gyerekek? Nem tudom.
Mint szülőt és pedagógust engem a válaszok mélyen érintettek. Hatásuk nem múlt el nyomtalanul. Így voltak ezzel a beszélgetéssel a gyerekek is. Célunk közös: felnőttekhez fordulni, hogy meghallják a gyerekek szavát.
Úgy határoztunk, hogy a beszélgetéseket könyv alakban jelentetjük mg, és ha vállalkozásunkat anyagi siker is koronázza, akkor azt az összeget gyerekek megsegítésére fordítjuk. Gimnazisták is csatlakoztak hozzánk, akik képi eszközökkel fejezték ki gondolataikat.
Ez a könyv nem könnyed szórakoztató olvasmány, de hiszem, hogy érdemes végigolvasni. Ez nem regény. azt javaslom olvasgassák úgy, hogy tartsanak közben szünetet, nézegessék a képeket, de ne akarjanak "túl lenni az egészen"
Talán a riportok hatására kicsit másként szólunk a körülöttünk lévőkhöz, talán el is beszélgetünk velük.
Vissza