Fülszöveg
Módos Péter írja új könyvéről:
"Ki vagyok, honnan jöttem? Gyerekkoromban dunántúli falvakban éltem, aszerint, hogy anyám hol tanított, nevelőapám hol dolgozott. Eszerint vidéki volnék - Nagyszékelyből való, vagy Tolnanémediből való, vagy éppen pálfai. Igaz ez is. De a képhez még az is hozzátartozik - dédapám, Pongrácz Béla hátrahagyott két verseskötetet. Mint jellegzetes dzsentri-bohém figuráról írt róla Krúdy Gyula is. Nagyapám, Pongrácz Elemér nagy hatású irodalomtanár volt. Írt ő is. Néhány tanulmányt, párt színdarabot. És akárhova vetődött is családunk - ez a múlt jelenvaló volt életemben. Apám katonatisztként szolgált negyvenöt előtt, és egy ideig negyvenöt után is. Ludovikát végzett, repülő volt. A sorsforduló idején családunk Kárpát-Ukrajnából eljutott a mai Németországig, majd ugyanazon az útvonalon visszatért Magyarországra. Máig ható tanulmányút volt ez.
Szüleim, apám, anyám, majd nevelőapám is óriási hittel vetették bele magukat a felszabadulás után a társadalmi,...
Tovább
Fülszöveg
Módos Péter írja új könyvéről:
"Ki vagyok, honnan jöttem? Gyerekkoromban dunántúli falvakban éltem, aszerint, hogy anyám hol tanított, nevelőapám hol dolgozott. Eszerint vidéki volnék - Nagyszékelyből való, vagy Tolnanémediből való, vagy éppen pálfai. Igaz ez is. De a képhez még az is hozzátartozik - dédapám, Pongrácz Béla hátrahagyott két verseskötetet. Mint jellegzetes dzsentri-bohém figuráról írt róla Krúdy Gyula is. Nagyapám, Pongrácz Elemér nagy hatású irodalomtanár volt. Írt ő is. Néhány tanulmányt, párt színdarabot. És akárhova vetődött is családunk - ez a múlt jelenvaló volt életemben. Apám katonatisztként szolgált negyvenöt előtt, és egy ideig negyvenöt után is. Ludovikát végzett, repülő volt. A sorsforduló idején családunk Kárpát-Ukrajnából eljutott a mai Németországig, majd ugyanazon az útvonalon visszatért Magyarországra. Máig ható tanulmányút volt ez.
Szüleim, apám, anyám, majd nevelőapám is óriási hittel vetették bele magukat a felszabadulás után a társadalmi, politikai életbe. Furcsa helyzeteket éltünk át - apám egyik nap még kommunista szemináriumot vezetett, másnap mint X-est, megelőző intézkedésként begyűjtötték.
1966-ban, huszonhárom évesen végeztem az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Magyar szakos középiskolai tanári és filozófia előadói diplomát kaptam. Mivel álláshoz nem jutottam, két évig szabadúszóként fütyörésztem. Később üzemi újságíró, majd dramaturg lettem.
1969-ben jelent meg egy novellás kötetem, hetvennégyben egy regényem. Írtam jó pár filmet, tévéjátékot, rádiójátékot. Így tudtam megélni. Jelenleg az Új Írás szerkesztőségében dolgozom.
Az itt közreadott novellák zöme nem túl vidám. Egy válságról, leküzdött válságról tudósítanak. A hosszú hallgatás alatt furcsa közöny alakult ki bennem e novellákat, fogadtatásukat illetően, mégis azzal áltatom magam, hogyha majd valaki netán annyi év távlatából is kézbe veszi e kötetet, mint én a dédapám köteteit - megért valamit abból, miképpen is éltünk és haltunk mi itt, Magyarországon, az 1970-es években."
Vissza