Gyere kicsim!... Gyere!

Előszó

Mikor ez a kedves könyv első kiadásban megjelent, tekintetem röpke pillantása megakadt a címén és a tagastei sas, a nagy egyházatya: Szent Ágoston életének egy kis jelenete jutott eszembe. „Tolle, lege"!
- „Vedd és olvasd!" - hallotta a szózatot Ágoston Rómában a kertben... „Gyere kicsim - gyere"... hallottam én is szüntelen a lelkemben. Mi lehet ez az érdekes című könyv? - hajtott a női kíváncsiság. „Vedd és olvasd!" - sürgetett a hívó szó. És elolvastam. Minden igazi nő így tett volna és így is cselekszik, ha találkozik ezzel a címmel.
Számtalan könyvet, regényt olvastam már életemben, ennek se a tartalma, romantikusan tragikus meséje fogott meg, hanem az a művészi elgondolás, amely a nő, a fiatal asszony-legégetőbb lelki problémáját: a gyermek születésének, vagy nem születésének kérdését, s az „egyke" sorsát érdekes irodalmi formában: regényben mutatja be.
Sokszor éreztem hiányát egy olyan népszerű könyvnek, amely ezt a kérdést a katolikus világnézet, a katolikus Egyház szempontjából teljesen felöleli, megvilágosítja és biztos utat mutat. Akadnak is olyan művek, amelyek szólnak a dologról, de a legtöbben elvész a lényeg. A „Gyere kicsim!... Gyere!", - a magyar nemzeti élet eme sorsdöntő kérdésének a mai nemzedékkel való megismertetését szolgálja. Élő lelkiismeret. Az író orvos. Szerencsésen nemcsak a test, - a lélek orvosa is lett e könyvével. Az asszonyi lélek vívódásait: egy "egyik" sorsa s a meg nem születhetett lélek miatt, - mesteri módon jeleníti meg. Szívbemarkoló az elhúnyt édesanya lelkének nyugtalansága. Érezzük, a mi édesanyánk és minden édesanya így tenne... Az egész könyv legértékesebb lélektani és "emberi" jelenete, amikor az árva Évike parányi kezecskéjével - zaklatott kis életének pihenőjéül - (gyermeki ésszel, még inkább ösztönnel), fekvőhelyet ás magának édesanyja sírhantján... Ha másért nem is, - ezért a néhány plasztikus soráért érdemes volt ezt a könyvet megírni méginkább elolvasni! Nemzeti szempontból és a női nemre nézve halálos kár lett volna, ha ez az író tollában marad. Vissza

Fülszöveg

Gyere kicsim!.. Gyere!

Nincs jövője annak az országnak, amelyiknek nincs elég gyermeke! Növekedésük folyamán minden oldalról ezer veszély leselkedik ezen emberpalántákra, hogy egészségüket aláaknázza, életüket elrontsa, sőt el is vegye. Nemzeti öntudatunk fejlődése magával hozza, hogy ezen aknamunka ellen küzdjön minden igaz magyar.
A gyermek drága kincs! A jó Isten határtalan bőkezűségének ajándéka. Magyar anyák, kik hivatva vagytok ezen nemzeti kincsünket a jövőnek biztosítani, e könyvből meríthettek - a jó Isten által már amúgy is belétek oltott - áldozatos hivatástok teljesítéséhez útmutatást és erőt. Az anyaság egy Istentől adott csodálatos hivatás, sok szenvedéssel, mártiromsággal jár, de az édesanya az Isten teremtő társává válik és minden szenvedéséért kárpótolja ŐT az a két kicsi kar, amelyik átöleli, s az a kicsi száj, amelyik azt mondja „édesanyám!" Ez a szó mindent jelent mind a gyermeknek, mind a nemzetnek! Mennél több szájról hangzik ez, annál gazdagabb az anya és annál gazdagabb és erősebb a nemzet! A gyermek gazdagságát azonban csak a testvér adhatja meg s így az egyetlen gyermek lelki világa mindig szegényebb marad.
Ilyen gondolatokat fejez ki ebben a művében az író, aki páratlan tökéletességgel rajzolja meg a tiszta családi élet örömeit. Csodálatos húrokon játszik benne. Az olvasó elejétől végig az Égi Kar zenéjének lenyűgöző hatása alatt áll s így a könyvtől sem bír szabadulni és utána mindenüvé elkíséri a legszebb gondolat, a legszebb sor:
"Isten ajándékát el ne dobjátok!" Vissza