Gyere kicsim!... Gyere!

Előszó

Ország-világ olvasta Pétain francia államfő nyilatkozatát, mellyel kijelentette, hogy nemzete pusztulásának az volt az oka, mert „nem volt gyermekünk!"
Úgyszintén mindenki olvashatta az „Actio catholica" legutolsó számában a székesfehérvári püspök úr megrendítő nyilatkozatát, hogy gyermektelen lett a magyar falu! Mit szóljak én, akinek alkalma van egész csapat egyházközség keresztelési anyakönyveibe betekinteni a nagy magyar Alföld közepéről! Nincsen itt helye statisztikai kimutatásoknak; de fájó szívvel kell megállapítanom azt, hogy a magyar élet fájának gyökerét pusztító féreg rágja, amely már nemzeteket tett tönkre s bennünket is ide juttat, hogyha idejekorán ezt a férget el nem pusztítjuk: önmegtagadó, fegyelmezett, tiszta magyar családi élettel. Vissza

Fülszöveg

Gyere kicsim!.. Gyere!

Nincs jövője annak az országnak, amelyiknek nincs elég gyermeke! Növekedésük folyamán minden oldalról ezer veszély leselkedik ezen emberpalántákra, hogy egészségüket aláaknázza, életüket elrontsa, sőt el is vegye. Nemzeti öntudatunk fejlődése magával hozza, hogy ezen aknamunka ellen küzdjön minden igaz magyar.
A gyermek drága kincs! A jó Isten határtalan bőkezűségének ajándéka. Magyar anyák, kik hivatva vagytok ezen nemzeti kincsünket a jövőnek biztosítani, e könyvből meríthettek - a jó Isten által már amúgy is belétek oltott - áldozatos hivatástok teljesítéséhez útmutatást és erőt. Az anyaság egy Istentől adott csodálatos hivatás, sok szenvedéssel, mártiromsággal jár, de az édesanya az Isten teremtő társává válik és minden szenvedéséért kárpótolja ŐT az a két kicsi kar, amelyik átöleli, s az a kicsi száj, amelyik azt mondja „édesanyám!" Ez a szó mindent jelent mind a gyermeknek, mind a nemzetnek! Mennél több szájról hangzik ez, annál gazdagabb az anya és annál gazdagabb és erősebb a nemzet! A gyermek gazdagságát azonban csak a testvér adhatja meg s így az egyetlen gyermek lelki világa mindig szegényebb marad.
Ilyen gondolatokat fejez ki ebben a művében az író, aki páratlan tökéletességgel rajzolja meg a tiszta családi élet örömeit. Csodálatos húrokon játszik benne. Az olvasó elejétől végig az Égi Kar zenéjének lenyűgöző hatása alatt áll s így a könyvtől sem bír szabadulni és utána mindenüvé elkíséri a legszebb gondolat, a legszebb sor:
"Isten ajándékát el ne dobjátok!" Vissza