Előszó
Részlet a kötetből:
"A Göncöl rúdja túlhajolt már éjfélen, a szérűben a kazlak lomhán őrizték a csendet s a majorba vezető széles út vége messze valahol, talán a reggelbe ért.
Nem volt hideg,...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"A Göncöl rúdja túlhajolt már éjfélen, a szérűben a kazlak lomhán őrizték a csendet s a majorba vezető széles út vége messze valahol, talán a reggelbe ért.
Nem volt hideg, bár decemberbe fordult a kalendárium s a tócsák homályos tükrét erőtlen jég hártyázta.
Ritka pára ült a major felett; az épületek árnyékot nem vetettek, az ablakok vakon álmodtak nyári csillogásról s az ajtók kizárták a külső világot csillagaival, titokzatos sóhajaival, hűvös levegőjével, távoli kutyaugatásával együtt.
A majorudvar négyszöge felett a magtár uralkodott, mint apró sovány parasztok felett a nagyhasú tőzsér s mellette mindjárt, szurtos mivoltában szégyenkezve, szinte a föld alá készült bújni a kovácsműhely.
Jobbról a kukoricagórék álltak a magtár mellett, mint szegény rokonok, szemben pedig kicifrázott ablakokkal és némi hetykeséggel a lóistálló, mint akinek három előneve van, de a nagyhasú bankár nélkül egyszerűen éhenpusztulna.
A lóistálló végében - fedél alatt - álltak a gépek. A traktor, a répavágó, szecsikavágó, morzsoló és daráló. Hidegen, bénán és gonoszul hallgattak, nemtörődve senkivel és semmivel, bután abban a hitben, hogy erősek és okosak.
Vissza