Előszó
A város rövid története.
A város keletkezése az Árpád-kor elejére nyúlik vissza. Egy Gyula nevű főúrtól alapított monostor körül épült, de később a tatárpusztítás áldozata lett. A pusztulás után azonban oly nagymérvű fejlődés következett, hogy a XIV. sz. vége felé már uradalmi központ. Ettől kezdve több fűúri család birtokolta, köztük Maróthy János macsói bán is, aki az uradalmat várral erősítette meg. A vár mindegyre fejlődött s ennek következtében Gyula, — különösen a török veszedelem növekedtével, jelentős hellyé lett.
A török mindent el is követett, hogy a várost megszerezze. Hatalmas sereggel megtámadva 1566- szeptemberében elfoglalta. Ezzel kezdődött Gyula 129 évig tartó török hódoltsága. A török uralom alatt az egész vidék lassankint elnéptelenedett. Az elnéptelenedés oka főként az volt, hogy a lakosság szabadulni igyekezett a ránehezedő katonai élelmezés terhétől, az örökös harcoktól, a törökök folytonos erőszakoskodásaitól és rablásaitól.
1695-ben a haditanács határozata alapján Polandt tábornok a várat felszabadította. 1720-ban pedig báró Harruckern György kapta meg az elnéptelenedett uradalmat, ki magyar, német és román telepesekkel igyekezett benépesíteni.
Gyula megyei város a duna-tiszai nyelvjárásterület délkeleti szélén fekszik.
Lakossága sem származásra, sem nyelvre nézve nem egységes : magyar, német és román elemekből tevődik össze.
Magyar nyelvű lakosságát a vallási különbség két csoportra osztja: katolikusra és reformátusra. A katolikusok száma jóval nagyobb (13.000), mint a reformátusoké (7000). Eltérés azonban nemcsak a vallásban mutatkozik, hanem a nyelvükben is. A katolikus lakosság ugyanis (nagyrészt a Jászságból telepedvén ide) nagyjából e-ző nyj.-t beszél, a reformátusok nyj.-ában pedig az i-zés érvényesül, ami teljesen érthető az i-zés egyik gócpontjának Biharmegyének a szomszédságában.
Vissza