Barátnők

Előszó

Részlet a könyvből:

"A Como és Milánó közti távolság rövidnek tűnt a térképen, de a valóságban sokkal hosszabb volt. Nagy nehezen kikeveredtek a városi forgalomból az országútra, de ott sem volt könnyebb dolguk. Teherautók tömege húzott el mellettük, a személyautók vezetői olasz temperamentummal vezettek, és legtöbbször szabálytalanul előztek. Elza az egyik kijáratnál elhagyta az autópályát, és másodrendű utakon vezetett tovább. Lili nem volt jó navigátor, többször eltévedtek, és ugyanoda értek vissza, ahonnan elindultak. A harmadik kör után végre rátaláltak a jó útra, ami Comoba vezetett. Megálltak a tóparton, a város főterén, és kíváncsian körülnéztek. Hajóállomás, néhány presszó, bár, és alacsony, formátlan épületek sora. Sehol egy szökőkút, szobor, amire egy olasz kisvárosban számítani lehet. Csalódottak és fáradtak voltak. Úgy határoztak, hogy itt maradnak éjszakára, és majd reggel eldöntik, merre mennek tovább. A téren megtalálták az információs irodát, ahol egy kedves, angolul is beszélő fiatal nő útbaigazította őket egy hotelba, ahol egy tóra néző szobát kaptak. A szoba tágas volt, az ágyak kényelmesnek ígérkeztek. A táj sokkal szebb volt az ablakokból, mint azt a térről látták. Elza kitárta az ablakokat, és mélyet szippantott a friss levegőből. Odafordult Lilihez, aki a csomagjaival bajlódott.
- Úgy örülök, hogy nem maradtunk tovább Milánóban, és otthagytuk pár nappal előbb, mint terveztük. Te nem?
- Igen is, meg nem is. Elmulasztottam két divatbemutatót, amit feltétlenül látni akartam. A bemutatók után mindig olcsóbban lehet megvenni a mintadarabokat." Vissza

Fülszöveg

Gyenge Vali olimpiai bajnok (Helsinki, 1952) és már akkor felkaptam a fejem, mikor korábbi regényeit (Két asszony élete, ígéret) olvastam: annyira egyedülálló ez a szerepváltás: nem igen jut eszembe olyan olimpikon, akiből regényíró lett volna. Vali az lett, beírta magát a világirodalomba. '56 óta Kanadában él, regényei angolul jelentek meg, mellesleg fotóművész karrierje is szépen ívelt. Sokoldalú művész, aki hihetetlen érzékenységgel hozza eléd figuráit, történeteit.
Ez a regénye - felfedezés. Négy asszony történetét meséli el, egy idehaza él, a többiek szerte a világban, csak barátságuk hozza össze őket - hol itt, hol ott. Amiben a „kint-bent" élet - emigráció és honvágy, hazatérés és elvágyódás - vagyis a többnyire elhallgatott, de állandóan jelenlévő fajdalom sejtetése az írói felfedezés. Meg az, hogy hősnői magányosak, túl az élet delelőjén - azaz a női élet idővonatának abban a fülkéjében utaznak, amit a világirodalom is csak ritkán keres fel: fura, de ötven felett az irodalom számára láthatatlanná válnak a nők, (pár év multán a férfiak is, de az más...) Gyenge Vali viszont felfedezi, micsoda kalandsorozatot kínál hősei életének eme szakasza! Említeném a mikrovilág-a szerelmek, a válások kis-nagy kalandjait - de a regényben ennél izgalmasabb fordulatok is jönnek - hogy egy kacér balatoni vitorlázásból robbanás legyen, hogy egy repülőútból üzleti katasztrófa, hogy olykor kulcsregényként olvashatod az emlékek felidézését, az arcok mögött rejlő lelki kalandokat. Nem mesélem el poénjait, de biztos vagyok benne, hogy nem tudod letenni, ahogy én se tudtam. E „kvartett" története felszippant, egy izgalmas film részeseként nézel körül Londonban, Torontóban, Sidney-ben, a Comói tónál vagy épp a pesti belvárosban - napjaink/múltunk térképén. Vissza