Régi órák

Fülszöveg

„Egy vidéki város közege, az ottani szerkesztőség légköre bizony nem szilárdítja a jellemet. A zsurnaliszták nem Grál-lovagok; sokkal inkább lakájlelkű emberek, ha természetüknél fogva nem is ilyenek. De kénytelen - kelletlen azzá válnak. A renitenseknek, akik kilógnak a sorból, nincs sok jövőjük. A lapok a megyei pártbizottságok orgánumai; fejlécükön minden megyében a marxi jelszó: Világ Proletárjai, Egyesüljetek! A főszerkesztő nem is mindig újságíró, inkább valamely megbízható káder - még jó, ha az értelmiség köréből. Ha mégis újságíró, bizonyos, hogy nem a legjobbak közül való. Szeme a vonatkozó párthatározatokon! Nála csak a lap párttitkára a gyengébb kvalitás."
Gyarmati Béla realista író, így ez a mű sem hagyja cserben hétköznapjainkat. Hősei köztünk járnak (vagy járhatnának), konfliktusaik az általunk megszenvedett, kivédett vagy megkerült helyzetekből nőnek ki, s korunk jól ismert, vagy ismerni vélt színjátékainak szabályai szerint oldódnak meg, vagy tokozódnak be. A több... Tovább

Fülszöveg

„Egy vidéki város közege, az ottani szerkesztőség légköre bizony nem szilárdítja a jellemet. A zsurnaliszták nem Grál-lovagok; sokkal inkább lakájlelkű emberek, ha természetüknél fogva nem is ilyenek. De kénytelen - kelletlen azzá válnak. A renitenseknek, akik kilógnak a sorból, nincs sok jövőjük. A lapok a megyei pártbizottságok orgánumai; fejlécükön minden megyében a marxi jelszó: Világ Proletárjai, Egyesüljetek! A főszerkesztő nem is mindig újságíró, inkább valamely megbízható káder - még jó, ha az értelmiség köréből. Ha mégis újságíró, bizonyos, hogy nem a legjobbak közül való. Szeme a vonatkozó párthatározatokon! Nála csak a lap párttitkára a gyengébb kvalitás."
Gyarmati Béla realista író, így ez a mű sem hagyja cserben hétköznapjainkat. Hősei köztünk járnak (vagy járhatnának), konfliktusaik az általunk megszenvedett, kivédett vagy megkerült helyzetekből nőnek ki, s korunk jól ismert, vagy ismerni vélt színjátékainak szabályai szerint oldódnak meg, vagy tokozódnak be. A több szálon futó cselekmény a középosztály különféle rétegeinek életébe enged bepillantást, köztük a régi-új politikai elitébe is; az író a különböző szálak mesteri összekötésével (a zárófejezetekben) cáfolhatatlanul mutat rá arra, hogy a gondok, bajok ezerfélesége ellenére értelmes jövőnk csak a nemzedékek feletti, a társadalmi csoportok közötti bölcs munkamegosztás során munkálható ki.
A tiszta, világos és hiteles nyelv most is segít a történet üzenetének megértésében és elfogadásában. A feszes szerkezet, a jól kialakított szöveg-egységek egy kalandregény izgalmasságával ragadják magukkal az olvasót. Nem csak a befogadói értelemre számít, egészséges férfiszeméremmel bár, de utat enged az érzelmeknek is; figuráival minden olvasó személyes kapcsolatba kerülhet, sőt azonosulhat. S éppen ez az érzelmi sík az, amely esztétikai szempontból is hitelesíti a regényt, a zaklatott ész és szív reakciói együtt mutatják meg a bajok mélységét éppúgy, mint a - szerzőnk kiküzdött optimizmusából adódó - kibontakozás reményét.
Gyimesi László Vissza