A világdráma utolsó felvonása

Előszó

Amilyen fenséges kezdete a Bibliának a teremtéstörténet, éppen olyan nagyszerű befejezése a Mennyei Jelenések Könyve, görög nyelven: Apokalipszis (kinyilatkoztatás). Főleg jelképekbe burkoltan, igyekszik a jelen szenvedéseiben élő embert a boldog jövővel, az új világgal, az Isten országának és a reá épített erkölcsi világrendnek végső győzelmével vígasztalni. Mindezt olyan eleven erővel teszi, hogy szinte az egész könyvet képsorozatban lehetne megörökíteni.
Ez a könyv, titokszerűségével és történelmi jövendöléseivel minden időben erősen izgatta az emberek képzeletét; ezért nem egyszer használták fel - sajnos - téves politikai ábrándok szövögetéséhez is. Elemi csapások, történelmi katasztrófák idején mindig akadtak emberek, akik a jövendölések teljesedését egy-egy időszerű eseménybe próbálták belemagyarázni; akik Nérótól kezdve, a római császárokon át egészen Hitlerig, egyik vagy másik kortárs nevét állították be a megjövendölt Antikrisztus megszemélyesítője gyanánt. Ezek a belemagyarázások természetesen súlyos tévedések, melyek a tartalmi összefüggésükből kiragadott szövegek alapján keletkeztek. Hasonló tévedésbe esnek azok is, akik a Jelenések könyvében egyszerűen a szerzővel egykorú eseményeknek jelképes leírását látják, valamint azok, akik minden megjövendölt eseményt szeretnének belesűríteni az utolsó idők néhány esztendejébe. Mindez azonban nem gyengíti azt az igazságot, hogy ezek a kinyilatkoztatások - éppen úgy, mint az ótestamentomi próféták írásai, - vonatkoznak bizonyos alkalmi történelmi eseményekre is, a kor viszonyaiból és szükségleteiből fakadtak, magyarázatuknál tehát ezeket a körülményeket szem előtt kell tartanunk. Vissza