Gyarmati Balassa Bálintnak istenes éneki

Előszó

A Balassák izzó, rakoncátlan vére hajszolta s a renaissance emberének felszabadultságával vágott neki az életnek. Szerette a hatalmat, a fényt, szerette a múló-illanó örömöket, szerette a nyugtalan katonasorsot. Féktelen és erőszakos akarattal kívánta saját kedvére formálni az életét. Nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint annyi más osztályos társa a korabeli nagyurak közül, csak szerencsétlenebb ember és különb szellem. Költőnek született, aki nem tudta elrejteni életét az emberek turkáló szeme elől. A sors kegyetlenül taposott végig rajta s életének annyi keserű órájában indulatos lelke az Ige végtelen vizéből meríthetett csak vigasztalást és megnyugvást. Az Írás ihletett szavai nyomán szakadtak fel belőle ezek az énekek, a vergődő bűnös ember zsoltárai. Amikor az élet minden súlya a lelkére nehezedett, magános óráiban oda hullott az Úr zsámolya elé: kért, könyörgött, perelt és követelt. De az Úr "szentséges marka" zárva maradt - az Ó-szövetség könyörtelen Istenét hiába ostromolta - itt a földön nem volt számára irgalom.
A középkor csak dicsőítő-esdő egyházi éneket, himnuszt ismert. Az a személyes hangú líra, amely Balassa Bálint istenes énekeiben megcsendül, egy merőben új világ hangja: az egyéni szabadságát kiélő renaissance-emberé, aki az Egyház közvetítése helyett személyes, benső kapcsolatot keres a teremtés Urával. A középkor kollektív vallásossága után nálunk a protestantizmus nyit utat a lelkek személyes vallásosságának közvetlenebb kiélésére. S a protestáns prédikátorok az ó-szövetségi zsoltárban fedezik föl az egyéni vallásos élmény kifejezésének példaképét. Zsoltárparafrázisaik azonban még nem tudnak elszakadni az általánosságoktól s szavaik ritkán forrósodnak át az ihlet melegétől. Az egyéni vallásosság, mint lírai ihletforrás, először igazán a katolikus Balassa Bálint költeményein keresztül tör elő. Mintái a zsoltárok - kereszténységtől idegen - ó-szövetségi Istenélményének és alkudozó kalmárszellemének néha még nála is kiérzik az íze, de amit ő teremtett, annak az emberi lélek számára kaput táró, magyar istenes költészetnek Ady Endréig nem volt nála nagyobb alakja. Vissza