Kalózszimfónia (dedikált példány)

Fülszöveg

Ez a könyv új novelláim, "hamisítványaim", szomoreszkjeim gyűjteménye. Van benne néhány önéletrajzi villanás is. Csak azoknak ajánlom olvasásra, akiknek humorézékétől nem idegen a líra. Azokat viszont óvom könyvemtől, akik akkor érzik jól magukat, amikor önfeledten térdüket csapkodhatják a nevetéstől.
Amíg nagyjából nem találtam magamra, írtam én is ilyen térdcsapkodást kiváltó vígjátékokat, humoreszkeket, pamfleteket, s eszemben sincs, hogy megtagadjam őket. Utálom a nagyképűséget és a képmutatást. Irodalmi pályámon akkor következett be a fordulat, amikor egyik bohózatom előadásának szünetében valamelyik néző lelkesen így szólt partneréhez: "Életemben ennyit nem röhögtem, mint ezen a marhaságon!" E megállapítást fölfoghattam volna a népi esztétika megnyilvánulásának is, ehelyett majdnem elsírtam magamat. Hosszú hónapokba került, amíg kihevertem a dicséretet.
Nem könnyű újjászületni, de rendkívül élvezetes. Különösen olyan irodalmi életben, amely irodalminak ugyan irodalmi, de nélkülözi az életet.
Nincs eszményképem, vagy ha van, akkor egész arcképcsarnokot foglalnak el azoknak portréi, akikre úgy nézek fel, mint a humor nagy költőire. (Hogy csak a K betűsöket mondjam a XX. századi magyar irodalomból: Karinthy, Kosztolányi, Krúdy.)
Lehet, hogy ez az utolsó könyvem, amit megjelenése után módomban lesz elolvasni. Lehet, hogy nem. Az elmúlt néhány esztendőben ilyenféle gyanakvással néztem munkáim megjelenése elé. Egyelőre nem sikerült elkerülnöm megjelent könyveim elolvasását, de azért nem csüggedek.
Előbb-utóbb csak megúszom a dolgot.
Gyárfás Miklós Vissza