Pannonia őskeresztény emlékei

Előszó

Nincs a történelemnek lélekemelőbb és tanulságosabb fejezete, mint az, a mely a kereszténység elterjedéséről szól. Ez azon tünemény, mely leginkább mutatja, hogy a kereszténység nem emberi találmány! Mert vértanukat más vallás is mutathat fel; más vallás is elterjedt elég gyorsan s elég nagy területen; a mi szépet és jót az emberi elme megalkothat, azt mind megtették a görög bölcsészek; akadtak az ó-világban is olyanok, kik az eszményi erkölcsösség képviselői voltak ; de vallás, mely oly nagy számban teremje a vértanukat; vallás, mely oly fenséges s valóban isteni tanokkal rendelkezett volna, mely a léleknek és észnek ép úgy megfelel, mint a testnek; oly vallás, mely az erkölcsöt oly magas polezra helyezte s mégis általánosította volna; oly vallás végre, mely az egész embert annyira megragadta volna, hogy minden külső kényszer nélkül a hitetlenből hivő, az üldözőből vértanú legyen: csak egy volt, s ez a szeretet vallása! S e szeretet, az Isten és az ember szeretetének eszméje; e tiszta, az embernek oly annyira megfelelő tanok ; ez egyszerű fönséges erkölcsök tették rabbá az emberi szivet és észt.
És csodálatos, épen a római birodalomban, melyben minden külső körülmény a keresztények ellen volt; hol a pogányság ellen beszélni annyi volt, mint az állam ellen izgatni ; hol mint felségsértők, hazaárulók, bűbájosok s más hasonló czímen bármely perezben elitéltethettek: épen itt terjed legjobban a kereszténység!... S milyen volt ez időben a rómaiak vallása: Mily viszonyban állt a többi pogányokéval r Elismert tény, hogy a köztársaság haldoklásakor, az ős vall ás is megszűnt az lenni, a mi azelőtt volt; de annál nagyobb lett a hitetlenségi áramlat, különösen a műveltebbeknél. Vissza