Ifjúságom, e zöld vadon

Fülszöveg

Gyárfás Endre új könyve a kiadónknál megjelent Mátyásföld, alkonyuló éden folytatása. Mint minden érvényes „ holokauszt-élet", megérzékíti a gazdag magyar humuszt, amelyből „kiszántott" a 20. századi apokalipszis. Nemkülönben a megbolygatott talajt, ahová a szerző mint a kollektív elbeszélés gyerekhőse igyekezett újra visszagyökerezni. Az Iffúságom, e zöldvailon a Rákosi-korszakot ábrázolja - zsidó szempontból. Mégpedig úgy, hogy ez a szempont csak a tudat és a regény mélyén - ott is halványodón - érvényesül. Gyárfás Endre önregényének éppen az az egyedi erénye, hogy megragadja a folyamatot - részletes rajzok (tárcák) sorában -, amikor a túlélő zsidóság a „mindennapi élet" apró mozzanataiban szinte a maga számára is észrevétlenül távolodik el, ama virágot már soha ki nem bontó „gyökereitől": a cionista cserkésztábor úttörőtáborrá, a zsidó ünnepek keresztényekké változnak.
Kevesen merik ma bevallani, hogy a legvadabb Rákosi-időkben is emberek alkották a társadalmat, akik a... Tovább

Fülszöveg

Gyárfás Endre új könyve a kiadónknál megjelent Mátyásföld, alkonyuló éden folytatása. Mint minden érvényes „ holokauszt-élet", megérzékíti a gazdag magyar humuszt, amelyből „kiszántott" a 20. századi apokalipszis. Nemkülönben a megbolygatott talajt, ahová a szerző mint a kollektív elbeszélés gyerekhőse igyekezett újra visszagyökerezni. Az Iffúságom, e zöldvailon a Rákosi-korszakot ábrázolja - zsidó szempontból. Mégpedig úgy, hogy ez a szempont csak a tudat és a regény mélyén - ott is halványodón - érvényesül. Gyárfás Endre önregényének éppen az az egyedi erénye, hogy megragadja a folyamatot - részletes rajzok (tárcák) sorában -, amikor a túlélő zsidóság a „mindennapi élet" apró mozzanataiban szinte a maga számára is észrevétlenül távolodik el, ama virágot már soha ki nem bontó „gyökereitől": a cionista cserkésztábor úttörőtáborrá, a zsidó ünnepek keresztényekké változnak.
Kevesen merik ma bevallani, hogy a legvadabb Rákosi-időkben is emberek alkották a társadalmat, akik a körülmények keretei köpött - ez minden kor és nemzedék sajátja - emberi életet éltek. S különösen a holokauszt túlélői nagy és rettenetes tapasztalataik után. Az emlék, az emlékezés módja és súlypontjai ma éles körvonalakkal mutatják meg a máig be nem gyógyult törést, amikor a történelem s vele párhuzamban a történelmi tudat beforraszthatatlanul kettészakadt - s csak az 56-os forradalomban ért össze majdnem ismét, ahol Gyárfás műve véget ér.
A magyar zsidó történelem szempontjából is újszerű és dokumentumerejű a szerző-hős élete, mert rajta keresztül követhetjük, hogyan születik a zsidó írástudó utánpótlás a teljesen elpusztított zsidó értelmiség helyébe: a kíváncsiság, a tanulás-munkabefektetés svungja, egy nemzedéken belül teremtette újra a zsidó jelenlétet, ha már a társadalom más szegmenseiben már nem.
Reméljük, lesz ereje Gyárfás Endrének trilógiává folytatni emlékezését 1967-ig, amikor az a réteg, amelynek a zsidóságtól való tudatos vagy öntudatlan eltávolodását megrajzolta, újra felfedezi zsidó voltát, vagy 1968-ig, amikor a magyar társadalom újra reményteli átalakulások felé mozdult el. Vissza