Apáczai (dedikált példány)

Fülszöveg

"Prédikáljatok csak, papok, beszéljetek csak, bölcsek, a végtelen szeretetről - nekünk tanítóknak nem ez a dolgunk. mesterségre és tudományra kell tanítanunk az ifjút, hogy ne érezze magát senkinél alábbvalónak... meg kell tanítanunk a földművelőt a jobb gazdálkodásra, hogy ugyanarról a telekről kétszerannyit takarítson be, mint tavaly, s ne verje agyon a mezsgyén egyetlen barázdáért a szomszédját... meg kell tanítanunk az embert a világ végtelen gazdaságának csodálatára, és arra, hogy boldogságot találjon egy-egy titok eloszlatásában, egy-egy út megépítésében. ne a szeretetre tanítsuk őket, hanem a teremtő, tartalmas életre, amelyben nem lesz érdemes gyűlölködniük!"
Apáczai Csere Jánosnak a XVII. század nagy pedagógusának pályafutását idézi fel ez a lírai sodrású regény. A tudománypártoló, puritánus polgárok Hollandiája és II. Rákóczi György két tűz közé szorított, bukásra ítélt Erdélye elevenedik meg lapjain. Az író a fiatal tudós életéből azokat a "nagy pillanatokat" ragadja ki, amikor válságos helyzetben kell döntenie: megtagadja vagy vállalja haladó és humanista voltát, hazáját, elveit és a szegénysorsúak támogatását. Apáczai a legjobb németalföldi egyetemeken tanult, de Enciklopédiáját magyar nyelven írta. Gyökeret ereszthetne a gazdag környezetben, Utrechtben, de vállalva a létbizonytalanságot, az itthoni hívásra hazatér. Tehetségét a magyar tudományos nyelv megteremtésére, a népművelés és népoktatás elveinek kimunkálására fordítja.
Valóban drámai az a küzdelem, amelyet Apáczai rövid élete során az értetlenséggel, a közönnyel, a világi és egyházi hatalmasságokkal vívott. Ebben a harcban méltó társa volt a felesége - a regényen végigvonul kettejük szerelmének költői szépségű története. Vissza