Fülszöveg
Az utóbbi időben - úgy látszik, immár törvényszerűen - mindig csaknem egy időben jelentkezik Herceg János két-két művével, melyek ugyan magukon viselik az azonos alkotói korszak közös jegyeit, műfajilag mégis lényegesen különböznek egymástól. 1953-ban egy elbeszéléskötete (Három halász meg egy molnár) s egy esszégyűjteménye (Papírhajó) látott napvilágot, 1959-ben Ég és föld című regényével csaknem egy időben adta közre Leányvári levelek címen esszéit és naplójegyzeteit. Most pedig - bizonyára véletlen, hogy ismét épp hat év elteltével - újra egy időben jelentkezik egy elbeszéléskötettel, a Gyaloghintóval és a Hazulról című kötettel, melyben kisebb esszéiből, kritikáiból és naplójegyzeteiből ad válogatást. Nem valószínű, hogy ennek a párhuzamos publikálásnak a foglalkozás, a szépirodalmi és publicisztikai munkásság önként vagy szükségből vállalt kettőssége az egyetlen oka, kizárólagos magyarázata. Inkább arról győz meg e kötetek egymás utáni olvasása, párhuzamos vizsgálata, hogy e...
Tovább
Fülszöveg
Az utóbbi időben - úgy látszik, immár törvényszerűen - mindig csaknem egy időben jelentkezik Herceg János két-két művével, melyek ugyan magukon viselik az azonos alkotói korszak közös jegyeit, műfajilag mégis lényegesen különböznek egymástól. 1953-ban egy elbeszéléskötete (Három halász meg egy molnár) s egy esszégyűjteménye (Papírhajó) látott napvilágot, 1959-ben Ég és föld című regényével csaknem egy időben adta közre Leányvári levelek címen esszéit és naplójegyzeteit. Most pedig - bizonyára véletlen, hogy ismét épp hat év elteltével - újra egy időben jelentkezik egy elbeszéléskötettel, a Gyaloghintóval és a Hazulról című kötettel, melyben kisebb esszéiből, kritikáiból és naplójegyzeteiből ad válogatást. Nem valószínű, hogy ennek a párhuzamos publikálásnak a foglalkozás, a szépirodalmi és publicisztikai munkásság önként vagy szükségből vállalt kettőssége az egyetlen oka, kizárólagos magyarázata. Inkább arról győz meg e kötetek egymás utáni olvasása, párhuzamos vizsgálata, hogy e jelenségben az író alkati sajátságának megnyilvánulását, a külvilág jelenségeire való reagálásának, a benyomások kivetítésének különböző módozatait kell látnunk, melyek állandóan együtt vannak jelen Herceg írói gyakorlatában, kölcsönösen kiegészítik, megtermékenyítik egymást. Úgy tetszik, hogy az élet mindennapi jelenségei között számára vannak olyanok, melyekre azonnal reagálnia kell, mégpedig a publicista módján és eszközeivel, mielőtt még művészi alkotássá, irodalmi művé érlelné őket magában.
A Hazulról című kötetben pl. az olvasó lépten-nyomon apró tárcákba zsúfolt novellatémákra bukkan, s talán el is szomorodna ezen, ha nem venné kézbe mindjárt a Gyaloghintót, mely aztán arról győz meg, hogy a "nem literáris hozzáállással" folytatott közírói tevékenység sem veszett kárba, hanem ellenkezőleg: megtermékenyítőleg hatott a belletrista munkásságára. Emlékeztethetünk például a Fegyvertelenül a fegyverek között című tárcára (Hazulról, állítsuk mellé A hetedik című elbeszélést (Gyaloghintó), s nyomban világos lesz, hogy az atomkatasztrófa, az emberiség jövője olyan problémák Herceg számára, melyek nemcsak a gondolatait, nemcsak a közírót foglalkoztatják, de az írót, az író érzelemvilágát is teljességgel uralják.
Mindezek után érthető, hogy a kiadó Herceg János két legújabb könyvét most valóban egy időben, egyforma köntösben is nyújtja át az olvasónak.
Vissza