Gyakorlati török nyelvtan

Előszó

Gyakorlati török nyelvtanom első kiadása megjelenése után két hónap alatt az utolsó példányig elfogyván, e körülményeléggé mutatja a testvér török nyelv iránt ujabb időben támadt érdeklődést. Míg az egyrészről igen örvendetes jelenség, óhajtandó más részről, hogy ez az érdeklődés ne legyen csak szalmaláng, mely talán a törökök igaz ügyeért rendezett tüntetések fáklyavilágánál gyujtatott, hanem legyen állandó a lelkesülés és buzgalom, a török nemzettel közös érdekeink munkálásában. Hogy a török nemzet iránt most oly általános a lelkesülés hazánkban, az nem rendkivüli állapot; azt az időt kell annak tartanunk, mikor az nem igy volt, és az az idő lesz ujra a magyar és a török nemzet életében szomorú és káros, mikor e lelkesülés lángja elalvásához közeledik. Adja a magyarok és törökök istene, hogy az a kor be ne következzék. Ha egyszer kinyitottuk szemeinket, tartsuk azokat nyitva mindig. Ne csukjuk be azokat, mert a két nép életére veszedelmes napok felvirradásától kell tartanunk. A két nép közös érdekeinek, együttes üdvének munkálását egymás megértése nélkül tenni lehetetlen. Sokkal inkább simul egymáshoz a kebel, ha annak dobbanását a nyelv is képes kifejezni; sokkal nagyobb ott a bizalom és ragaszkodás is. De feleslegesnek is tartom a nyelv tanulásának szükségességét még tovább is fejtegetni; meg van erről győződve mindenki, a ki elfogulatlanul gondolkodik. Vissza