Dércsípte bimbók

Előszó

Gyagyovszky Emil 1881-ben született, Budapesten. Azok közé tartozik, akik látták a hősi időket, azt a kort, amelyben a beláthatatlan mélységben élő munkásság fölemelte fejét, hogy kivívja jogait e hazában.
Gyagyovszky munkáscsaládból származik, 1900-ban kezdte el működését. A munkásról és az élet alig tűrhető nehézségeiről ebben az időben nem volt szokás írni, és ha némely költők mégis verset írtak, a szegénység valami irigyelni való állapotnak látszott verseikben.
Ezekben az írásokban a szegény ember volt az, aki jóerkölcsével együtt megfagyott a téli utcán. A szegény emberen a "jószívű" gazdagok minden esetben segítettek. Ő volt az ország együgyű árva gyereke mindaddig, amíg föl nem zúgott a forradalmas ének a pesti utcán, és a fölsorakozott munkásnép vérével pirosra nem festette zászlóit a hatalom fegyvereseivel vívot első nagy ütközetében. Gyagyovszkí Emil nemcsak tanúja, de tevékeny résztvevője is volt azoknak a harcoknak, amelyekben ugyan sok volt a megvalósulásra váró álom, de sok volt a becsületesség és az elszántság is. Hogy is lehetett volna küzdeni másként olyan országban, ahol az akkori miniszterelnük a kenyeret kérő deputáció előtt úgy nyilatkozott, hogy "Kenyér és korbács egyaránt van az országban azok számára, akiket ez a két dolog megillet..."
Gyagyovszky Emil Angyalföldön, a Huba utcában lévő "Munkásképző"-ben kezdte működését. A munkások szervezése céljából műkedvelő csoportot alakított, és - hogy legyen előadni való -, megírta a "Mártír" című egyfelvonásos darabot, amely bejárta az egész országot. Minden alkalmas helyen előadták, mert ez volt az első szocialista jellegű színdarab. Évtizedeken át minden szocialista ünnepségen és megmozduláson fölhangzottak versei, megzenésített, forradalmi dalai. A Munkás Dalos Szövetség házi szerzője volt, a fordításokból való és eredeti kórusait mindenütt énekelték a munkásdalosok. Ezek között elég ha megemlítjük a "Munka dalá"-t, amelyet az egész országban énekeltek. Mint kiváló előadó, igen sok esetben személyesen olvasta föl költeményeit a munkásegyletekben. 1907 és 1912 között egymás után jelentek meg verseskötetei. Így az "Utca", "Hadüzenet", "Ünnepet várok". Később, 1927-ben a "Könny és verejték", majd 1941-ben az "Őszi termés".
1913-ban ő volt a Munkás Műkedvelő Társaságok megalapítója, s mint országos rendező, a sját művein kívül bemutatta azokat a munkás tárgyú drámákat, amelyek első zsengéi voltak a kialakulóban lévő szocialista művészetnek. Az első világháború alatt orosz fogságba esett, és négy évig a távoli Kaukázusban élt. 1918 őszén került haza a fogságból, és átvette a "Munkások Irodalmi és Művészeti Szövetségé"-nek vezetését, amely valójában a saját alapítása volt. Elnöke és főtitkára maradt mindaddig, amíg az úgynevezett "keresztény kurzus" kormánya föloszlatta, azzal az indoklással, hogy ott kommunista szellemű elemek gyülekeztek. Több híres verse, megzenésítve, külföldön is elterjedt, így a "Kalapács" 1924-től 1927-ig több szovjet antológiában is megjelent a szerződ nevével és életrajzával. Nálunk éppen az elmúlt években ugyanezt a dalt két ízben is előadták mint olyan művet, amelynek ismeretlen a szerzője. A nyilasokkal is volt kalandja Gyagyovszkínak a háború alatt. Egy mesekönyvét névtelenül nyomtatták ki a nyilasok, és minthogy a szerző neve számukra semmi hasznot nem ígért, egyetlen fillért sem fizettek a munkáért.
Azaz hogy fizetés fejében az ötven éven felül lévő költőt bevonultatták hadimunkára. Csak a zűrzavar elmúlása után tudott szabadulni. Nem tudták megbocsátani verseit, sem korán, sem későn, s ezért néki is vállalnia kellett az üldöztetést. A kommün bukása után teljes jogvesztéssel eltávolították az OTI szolgálatából. De más életbevágó szerencsétlenségek is végigkísérték élete útján. Ám az üldöztetések csak megalázni tudták, de hitét meg nem törhették. A régi Népszava több mint kétszáz verset közölt írásaiből, és a külföldi szocialista sajtó is gyakorta hozott Gyagyovszky-verseket; német, francia, angol és más nyelven is. A romániai munkások több városban utcát neveztek el a "Kalapács" c. vers szerzőjéről.
Gyagyovaszky mint műfordító is jelentékeny munkát végzett. Orosz eredetiből lefordította Maxim Gorkij: "Gyónás" című regényét, Tolsztoj Leó: "Kreutzer szonátá"-ját és az "Anna Karenina" egy kötetét, Csehov egy novellásgyűjteményét és igen sok más orosz elbeszélést.
Az elmúlt két évben több föltűnést keltő költeménye jelent meg. A szerző első verseskötete több mint fél évszázad előtt került a tiszta szóra vágyakozó munkásember kerzébe. Vallomása szerint előbb meggyőződéses szocialistává lett, és azután vált íróvá.
1958-ban kormányzatunk Gyagyovszky Emilt írói munkássága elismeréséül kitüntette a Munka Érdemrenddel, 1959-ben elnyerte a Tanácsköztársaság Érdemrendet.
Nem kétséges, hogy legújabb verseskötetét ugyanolyan szeretettel fogadják a dolgozók, mint a régmúlt időben írt, első írásait.
Rideg Sándor Vissza