Guzsalyas 2003. január-március

Előszó

Részlet a kötetből:
"Ez a nap tehát szorosan kapcsolódik hagyományaiban az előző, Szilveszter naphoz. Az Ó-esztendő utolsó, és az Új-esztendő első napjának kötődéseit alig is lehetne elválasztani egymástól. Mindannyian részese vagyunk ma is annak a nagy fogadkozás csokornak, amelyben megígérjük, hogy jövőre leszoktunk erről-arról, másként teszünk ezt, meg azt. Pontosabban fogalmazva, mindenki megkísérli a lehetetlent: tiszta lappal belépni a jövőbe még akkor is, ha ez esetben csupán egy esztendőről van szó. Hogy aztán mi marad meg a fogadkozásokból, az már más lapra tartozik.
Sok helyen Új-esztendő napjára előre főztek és sütöttek mindig bőségesen. Nagyszüleim házánál bőven volt baromfi, általában ebből készült a húsleves, de karácsonykor és újévkor soha, ezekre a napokra a mészárszékben marhahúst vásároltunk. A csirke még azt a ritka szerencsét is kikotorná a háztól - mondta Nagyanyám. A második fogás általában malacpecsenye, vagy más, sertéshúsból készült étel volt. A rétesek mellé - ma úgy mondanánk borkorcsolyát - is sütöttünk: tepertős, káposztás-borsos, és húsos pogácsát, hiszen a köszöntő férfiak édes tésztát nem ettek, de a bor mellé nem is illett.
Szilveszter éjféli harangszókor Nagyanyám egy pohár borral a kezében kiment a kertbe, megállt egy gyümölcsfa alatt, - tudtuk: ilyenkor beszélget az ő Istenével -, majd kiloccsantotta a bort a fa tövéhez. Az évek alatt soha nem változott ez a szertartás, és soha senki nem zavarta meg őt ebben." Vissza