Guy de Maupassant összes elbeszélései I-II.

Fülszöveg

A francia novella mindmáig legnagyobb mestere Flauberttől tanulta az irodalom mesterségét. Hét évi készülődés után rögtön remekművekkel jelentkezett, hihetetlen termékenységgel dolgozta fel emlékeit és élményeit. Normandiában született utóbb a Földközi-tenger partján, egy kis halászfaluban élt anyjával, majd Párizsba kerül minisztériumi hivatalnoknak. Elbesélései is rendszerint ezekre a tájakra vezetnek el: a barátságtalan, szelesnyirkos normand vidékre, vadban gazdag nádasokba-erdőkbe, jellegzetes parasztfigurái közé: a "rettenetes és gyönyorű" tenger mellé, tüdőbetegek és szegény halászok társaságába: és Párizsba, a világ művészeinek és felfelé kapaszkodó polgárainak fővárosába.
Kulcsra zárta az ajtaját, hogy zavartalanul tudjon dolgozni, nem kímélet sőt hajszolta magát. Kétszáznyolcvan elbeszélést írt, hiteles, eleven, élményből fakadó és élményt adó, drámai, leleplező írásokat, telve meglepetéssel, csattanókkal, felfedezésekkel. Mindenben, a legköznapibb fordulatban is kutatta a szenzáció frissességét, valami ismeretlent. "Mert mindazt" - vallota - , amit az író ki akar fejezni, nagyon sokáig kell nézni, nagy figyelemmel, hogy olyasmit lássunk, amit még senki nem látott, és nem mondott el. Mindenben van valami felfedezetlen, csak mi hozzászoktunk ahhoz, hogy a szemünket ne használjuk másképp, mint visszaemlékezéssel, mások megfigyeléseire és élményeire emlékezve."
Halhatatlanságának és népszerűségének első titka, hogy ezt a felfedezésre váró újat képes volt meg is találni és meg is örökíteni. Vissza