A kalandorok királya

Előszó

Elmondja ő excellenciája, Earl of Amberley, a new-south-walesi koloniák volt kormányzója, egykor India vice-királya:
- Hosszas megfontolás után arra az elhatározásra jutottam, hogy önmagammal szemben kötelességem a világ előtt föltárni azt a szerepet, amely hibámon kivül részemül jutott, azokban a furcsa, egész Angliát megdöbbentő kalandokban, illetve bűntényekben, amelyek az elmúlt év eseményeit képezték. Mert bár senki sem okol miatta, a saját lelkiismeretem vádol azzal, hogy én voltam az, aki a merész kalandok elkövetőjét a londoni társaságba bevezettem és sok esetben szolgáltam „Deus ex machina"-jául, pokoli tervei elősegitésére, öntudatlanul, természetesen. Előbb hadd szóljak néhány szót az eseményekben dús esztendőről s csak aztán térek majd át a különös vallomásokra, amelyek később a legfurcsább, legváratlanabb módon jutottak kezeimhez.
Annyi bizonyos, hogy London hosszú éveken, át nem fogja elfeledni e fényes, pompás ünnepségektől zajos esztendőt. Európa Koronás főinek legalább fele Londonban időzött, idegen udvarok hercegei hosszú heteken át vesztegeltek metropolisunkban s arcukat már úgy megszoktuk, mintha arisztokraciánkhoz tartoznának. Az előkelő városnegyed palotáinak kapui állandóan nyitva álltak. Ünnepély ünnepélyt követett, tündérmesékbe illő pompa és fény közepette. Nem csoda, ha a rang és vagyon ily kábitó módon való egyesülése a világ minden tájékáról Londonba csalta a kalandorokat, mint ahogy a halak sereglenek a horgon függő kövér felet körül. Vissza