Gúta és környéke a múlt századokban

Fülszöveg

Írásos emlékek legelőször 1268-ban említik Gútát, de korábbi időkből származó utalásokban már szerepel a terület mint olyan, ahol halban gazdag mocsaras tavak fordulnak elő. Kettő közülük Mezeed és Melsuen néven volt ismeretes.
Már szláv népelemek is ismerték e tájat a magyar törzsek betelepedése előtt. A honfoglaló törzsek közül a Szemere nemzetség telepedett meg a Vág alsó folyásától a Zsitva völgyéig. Moor szerint a Mátyusföld és a Csallóköz alsó részét Lél vezér szállta meg, aki a Jenő nevű törzshöz tartozott. Egyes történészek Gúta körzetében a kunok és a kabarok szálláshelyeit feltételezik, akik a honfoglalókkal érkeztek a Kárpát-medencébe. A szájhagyomány - amely Árpád-kori uralkodók idejében kiadott oklevelekre hivatkozik - viszont Tisza melléki jászokat emleget. (...)
1268-ban IV. László király oklevele V i l l a G u t t a néven az esztergomi érsekség birtokaként említi. (...)
Gúta a XV. század elején az esztergomi érsekség fontos halászóhelye volt. Mátyás királynak is volt halastava a település kataszterében (...)
A török veszély erősödésének idején 1527-ben Martonosi Pesthényi Gergely volt a várkapitány. A török támogatását élvező Szapolyai hadainak előretörése hírére nagy sietséggel megerősítik a várat. Páskay Gáspár, Szapolyai ezredese azonban Gúta alá vonult és két roham után bevette az erősséget. Az év végén azonban ismét az osztrákok kezére került. (...)
1557-től Gútát várossá nyilvánították. Többféle kiváltságot nyer, többek között országos vásár tartására is jogosult. (...)
A Vág-Duna bal partján Gúta első települései - Ó-Gúta, Nagy-Gúta - a török hódoltság idején elpusztultak. A lakosság átmenekült a csallóközi oldalra. Gúta város mai helyére. (...)
Görgey csapatai a szabadságharc idején, 1849 májusában tartózkodtak a Vág alsó szakaszán és a Vág-Duna vonalán. (...)
A kiegyezés és a világháború közötti polgárosodási időszak pozitív eredményeket hoz Gúta fejlődésében. (...) Vissza