Gusto 2001-2004., 2007., 2009. (vegyes számok) (9 db)

Előszó

Részlet a 2001. novemberi számból:
Ki az, aki novemberben nem a Napot vágyja, festői tájat, földszíneket, könnyű és finom ízes és laza. Tehát - Olaszországot!
A Gusto második száma üdvözli a Nyájas Olvasót! Ezúttal tehát a toszkán dombok, olajfaligetek és persze szőlők közül, itáliai napfényt és ízeket, könnyű és nehéz vörösborok üzenetét tolmácsolva a reneszánsz Firenzéből, meg természetesen környékéről. Ha már ott, a világ egyik legjelentékenyebb borászát, Piero Antinorit is mikrofonvégre kaptuk, mondaná el a Gusto közönségének, miért is véli egy olyan férfi, akinek a családja immár több mint hatszáz éve foglalkozik borcsinálással, hogy az ágazat az elmúlt 25 évben többet fejlődött, mint az azt megelőző 300-ban mindösszesen. Meg persze milyen tanácsokat ad a divatos olasz bor-designer a feltörekvő magyar kollégáknak, mi az a szükséges plusz, az a cégér, ami igenis kell a bornak. Szétnéztünk aztán a "mi kis Toszkánánkban", Eger környékén is, hogy mit is jelent a "bikavérszűke". Megkerestük a legszexibb magyar termelőt, Dékány Saroltát, a tokaji gróf Degenfeld birtok főborászát. Ezúttal világ-toplistás vendéglővel kedveskedünk, a firenzei Enoteca Pinchiorri személyében. Étterem-kritikai rovatunkban a budapesti Vadrózsa mellett a debreceni bohémbelgasörkávéház, és - naná, hogy megint egy firenzei reminiszcencia! - a veszprémi Villa Medici szerepel.
Gasztro-enológiai és kulináris elménckedést ezúttal, a már megszokott Váncsa István mellett, Kosztolányi Dezső és Szív Ernő tollából olvashatnak. Bortesztünkben most egri szépségekről szerezhetnek tudomást, kimondottan a saját nevemben hagy hívjam fel kitüntethető figyelmüket a Thummerer 1999-es Tekenőháti Merlot-jára, mert azért Solaia ide, Sassicaia oda, ez is nagyon tud. És remélhetőleg csak szebb lesz!
Vágvölgyi B. András Vissza