Gustav Klimt

Előszó

A város, ahol Gustav Klimt élt, a belle époque, a szép kor Bécse, kétmillió lakosával Európa negyedik legnagyobb városa, páratlan kulturális virágzást élt át a századfordulón. Művészek és értelmiségiek valóságos alkotói lázban égtek, miközben realitás és illúzió, a hagyományos és a modern között őrlődtek. Kései kivirágzásában, a bukás előtti utolsó fellobbanásában a város, mely olyan polgárokat mondhatott magáénak, mint Sigmund Freud, Otto Wagner, Gustav Mahler és Arnold Schönberg, az "apokalipszis laboratóriuma" lett.
A nagyravágyásáról, fényes vacsoráiról, az örömök mértéktelen hajszolásáról ismert uralkodó nagypolgárság felpezsdítette a város kultúráját.
Ebből a "laboratóriumból" bontakozott ki Klimt művészete. Látomásai csordultig voltak élettel, de megjelent bennük a haláltudat is. Alkotásaiban a hagyományos és a modern találkozott össze és kapcsolta egybe a letűnő világot a felsejlővel. Lebilincselő élmény elmerengeni az érzéki vonalakon, művei kaleidoszkóp-szerű kompozícióján, a bőséggel áradó díszítésen, és megkísérelni megfejteni a képek titkait. A nézőt mindenekelőtt Klimt központi témája, a női szépség ragadja meg.
"Minden művészet erotikus" - hirdette az "Ornamens és bűn"-ben Adolf Loos. Klimt - jóval megelőzve az expresszionistákat és a szürrealistákat - vállalta a szexualitás nyílt ábrázolását, sőt azt hitvallásává és művei vezérmotívumává tette. Bécs álmatag, mégis túlfűtött légköre arra ösztönözte a művészt, hogy az erotikát állítsa a középpontba, és főszereplővé a Nőt tegye. Vissza