Gustav Adolf/XIV. Lajos

Előszó

Gustav Adolf

Gustav Wasa, ezen hazafias lelkü, vitéz és erényes fejedelem, ki önerejéből tette fejére a góthok utódainak koronáját, miután népének visszaadta a szabadságot, egyike a történelem legrokonszenvesebb alakjainak. Svédország történelme felettén gazdag szomoru trónvillongásokban és pártviszályok által előidézett belső nyugtalanságokban; s habár idegen hóditók által csak nagyon ritkán háborgattaték, a szomszéd norvég és dán uralkodóktól majdnem szüntelen zaklatásoknak volt kitéve. Mert a három, egymással ugy a faj, valamint nyelv által közel rokon: svéd, norvég és dán nép között csak nagyon ritkán és akkor is rövid ideig tartott azon szomszédos egyetértés, melyre mindegyiknek szüksége volt ugyan, de mely közönségesen az uralkodók nagyravágyása által lehetetlenné tétetett. S mert Skandinávia szerencsés földrajzi fekvésénél fogva külellenségtől nem igen tarthatott, a népek egymást rontották és pusztitották; s mindhárman kérlelhetlen ellenségei valának egymásnak századokon keresztül, mintha nem is egy tőröl szakadtak volna...

XIV. Lajos (Részlet a műből)

- Sire, fegyverei Perpignanban vannak s ellenségei meghaltak.
E sokat, de igazat mondó szavakkal búcsuzott a haldokló Richelieu XIII. Lajos franczia királytól...
S ugy volt, miként mondá.
Híven és dicsőségesen beváltá, mit évek előtt, fölemeltetése első mámorában igért, hogy: meg fogja semmisiteni a hugenotta-pártot, megtörni az országnagyok és főnemesek gőgjét; visszatéritni az állam minden rendü és rangu, egyformán rakonczátlan polgárait az engedelmességre; s a külfölddel szemben oly tekintélyt szerezni a franczia névnek és királynak, a minő megilleti... Vissza