Előszó
1100 VERS
1100 vers került ebbe a kötetbe, mely a szerző a honfoglalásunk millecentenáriumán ajánl olvasói figyelmébe.
A versek mindennapjaink történéseire, eseményeire, a családi és baráti kör mindennapjaira reagál. Reagálás a jóra és a rosszra, a szépre és a szégyellni valóra - de egyértelműen egy keresztmetszet a mai munkásemberek, az egyszerű emberek lelkiállapotáról. Be kell ezt mutatni, hiszen csak így hiteles ez a kor, csak így tudjuk másoknak is elmesélni napi problémáinkat, így tudunk együtt örülni, együtt szenvedni, azaz: együtt élni.
Az életről is szólnak a versek, a faluról - ahová a szerző mindig visszatér - az utca emberéről, akikkel naponta találkozunk. A kocsmák, a parkok, a munkahelyek hangulata kísér folyamatosan, hiszen ezek is mindennapjaink
résztvevői.
A sorokban ott van a szerelem, a szeretet, az optimizmus (néha pesszimizmussal keveredve) a remény és a hit a jobb életről.
Az 1100 verset nem folyamatában kell olvasni, hanem csak bele-belelapozva, meg-megízlelve egy vidám ember fricskáit, kedveskedéseit.
Az 1100 vers nem ciklusként, nem valami egységként működik, hanem mindegyiknek önálló tartalma, önálló élete van. Egyszerűségével, rövidségével a népdalhoz, a népköltészethez áll közel, hiszen nyelvezete, stílusa az egyszerű emberekhez, a nép nyelvén szól. Sokszor megbicsaklik egy egy szó, egy egy sor, de mindez hozzátartozik a mindennapi emberek közlési technikájához, hiszen senki se fogalmaz akadémikus nyelvezettel akkor, ha az utcán beszélget, ha a parkban pletykál, ha a kocsmában történeteket mesél.
Az 1100 vers mindenkiről, mindenkinek szól.
Mindenki válassza ki a magának megfelelőt!
Bíró Endre
Vissza