Gunman

Előszó

Részlet:
"Tél volt, és éjszaka. Az egyenesen az Északi-sarkról érkező fagyos szél keresztülsüvített az ír-tengeren, átsöpört Liverpoolon, végigszáguldott a Cheshire síkságon (ahol a macskák, meghallván fütyülését a kandallóban, fázósan behúzták a fülüket), és a leengedett ablakon belevágott a kis Bedford furgonban ülő férfi szemébe. A férfi meg sem rezzent.
Magas volt, de nem lehetett volna nagydarabnak mondani. Nyugodt arc, kék szem, barna haja épp csak a fülcimpája felső ívét fedte el. Csuklyás esőköpenyt, fekete pulóvert és farmert viselt, lábán hamis Clarks cipő. Egyenes felsőtesttel ült a kocsiban, hátával a jobb oldali ajtónak támaszkodva, lábát az ülésre téve úgy, hogy cipőjének talpa érte a bal oldali ajtót. Harmincévesnek vagy annál kicsivel többnek nézett ki, de valójában fiatalabb volt, és Martin Terrier-nek hívták. Ölében egy Redfield hangtompítóval ellátott, Ortgies típusú automata pisztoly feküdt.
A furgon Worcester északi külvárosában, egy Tudor stílusú épületekkel teli lakónegyedben parkolt. A favázas házak osztott ablakainak keresztlécein meg-megcsillant a fekete festék. A zsalugáterek nélküli ablakokon a televízió szürkés vagy pasztellszínű fénye szűrődött ki. Két párocska várakozott a közeli buszmegállóban, lehajtott fejjel, a szélnek háttal fordulva." Vissza

Fülszöveg

"Manchette könyvének minden oldala telitalálat, a szédületes hajsza az utolsó pillanatokig újabb és újabb meglepetéseket tartogat."
James Sallis

Utolsó munkája után a bérgyilkos ügynök, Martin Terrier azzal az elhatározással tér vissza Párizsba, hogy kiszáll a játékból. Tíz évvel korábban ugyanis megfogadta, hogy visszamegy gyermekkori szerelméért Dél-Franciaországba. De a körülmények keresztülhúzzák számításait: a soron következő célszemély éppen Párizsba tart, és Terrier az egyetlen, aki képes őt likvidálni...

A Gunman a francia bűnügyi regény egyik legnagyobb mesterének, Jean-Patrick Machette-nek kései remeke, amely franciás iróniájával és zsigeri brutalitásával sokkoló élményt nyújt az olvasónak.

"Lenyűgöző és tömör, erőszakos és sokkoló."
The Guardian

- Ez a terv nevetséges. Öngyilkosság.
- Nem, egyáltalán nem - ismételte Maubert mosolyogva. - A DST-nek dolgozom. Egyáltalán nem próbálunk meglépni - magyarázta a szőke férfi. - A furgon raktere dupla fenekű, a bádogpadló alatt kialakítottunk egy rejtekhelyet. Maga befekszik oda. magára húzza az álpadlót, és nem mozdulunk. Én majd kiszállok, és igazolom magam. Valójában a célpont védelmével megbízott ügynökök egyike vagyok.
- És ki a célpont?
- Valami arab fazon az OPEC-ből. Hakim sejk. Mond magának valamit ez a név?
- Biztosan láttam már a tévében.
- Igen, én is - mondta szórakozottan Maubert. - A feletteseim tényleg azzal bíztak meg, hogy vigyázzak a pasasra. írásos parancsom van. Ráadásul lesz egy figyelemelterelő akció is. (Mosolyogva nézett Terrier-re, mintha megint valami kommentárt várt volna tőle, de hiába.) A sugárút túloldalán, egy magas épület legfelső emeletén lesz egy fickó, aki majd megsorozza a konvojt egy FM golyószóróval. Nyomjelző lövedékeket adunk neki. Talán lesz ideje lejönni, és a pincéken át eljutni a rue Marignanig. Mindenesetre ő bízik ebben. Én meg volnék lepve, ha sikerülne neki. De végül is a zsaruk annyira hülyék...
- És ezt a pasast Oswaldnak hívják? - kérdezte Terrier. Vissza