A moldvai magyar népi műveltség jellegéhez: Néprajzi gyűjtőúton a moldvai magyaroknál

Előszó

Részlet:
"1948-ban elég körülményesen jutottam el Moldvába. Egy Kolozsvárott megforduló luizi-kalagori (Lujzi Calugara) fiatal gazda, Puskás György tanácsára vágtam neki a moldvai útnak. Ő mondotta, hogy Gyergyószentmiklósról naponta járnak át teherautók a Békás-szoroson át Bákóba, s a gépkocsivezetők készségesen átvisznek Moldvába. Így is történt. Április 10-én Gyergyószentmiklósra utaztam, s másnap délelőtt fenyőtörzseket szállító autón már Bákóba érkeztem, ahonnan könnyűszerrel a néhány kilométernyi távolságban fekvő Luizi-Kalagorba gyalogoltam. A Bolyai Egyetemtől megfelelő igazolványt kaptam, de nagy problémám volt, hogy hatósági bejelentőlapomra (amely akkor személyazonossági igazolványul szolgált) a stráin 'idegen' szót pecsételték, amit azt jelentette, hogy magyar állampolgár vagyok. A faluban bementem a primáriára (községháza), ahol hosszas tanácskozás után két napra engedélyezték a faluban való tartózkodást, azzal, hogy ne nagyon mozogjak a faluban. Kértek, hogy ne is fényképezzek. Fényképezőgépemet a primárián kellett hagynom. Puskás Györgyéknél szálltam meg. Tizenharmadika reggelén a primáriáról érdeklődtek utánam, hogy továbbmentem-e. Délelőtt 9 órakor Bákóba igyekezve már el is hagytam Luizi-Kalagort. így az alábbi gyűjtésem másfél napi szakadatlan jegyzetelés eredménye. Inkább csak tájékozódni kívántam, s ezért szétágazó megfigyeléseket tettem.
Bákóban a piactéren szerencsém volt. Egy magyarul jól beszélő kovásznai származású gépkocsivezető mondotta, hogy Klézsére (Cleja) és Somoskára (somusca) megy burgonyáért, de csak rakodik, és már tér is vissza. Vállalkoztam az útra, s 3-4 órát tölthettem Somoskán néhány gazdával s a kántorral beszélgetve. Az utóbbinál egyházi iratokat (beszedett pénz- és természetbeni járandóság) s egy házassági jegyzéket tekinthettem meg. Több énekes- és imakönyv volt nála. Ezeket Csíkszeredán, Kolozsvárott nyomtatták a század elején. Igen húzódoztak a szállásadástól. Kérték, hogy hozzak csertifikátot (igazolvány) az irogatótól (jegyző), aki nem is abban a faluban lakott. Ezért a gépkocsival visszatértem Bákóba, ahonnan Adjudon, a Gyimesi-szoroson át vonattal jutottam el Székelyföldre. Ajánlatosnak látszott a mielőbbi visszatérés, mert Bákóban és a vonaton is igazoltatások voltak. Szökött hadifoglyokat kerestek. Vissza