Előszó
Részlet a könyvből:
"Nikolausz kapitány szép, nagy hajója, a »Kalandor«, szelek szárnyán repült Afrika legdélibb csúcsa, a Jóremény-fok felé. El is érte szerencsésen, de itt meg kellett...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Nikolausz kapitány szép, nagy hajója, a »Kalandor«, szelek szárnyán repült Afrika legdélibb csúcsa, a Jóremény-fok felé. El is érte szerencsésen, de itt meg kellett szakítania útját, mert elfogyott az ivóvize. Kikötöttek hát, hogy vizet szerezzenek. De alig ért feneket a vasmacska, egyik matróz ijedten jelentette a kapitánynak, hogy a fedélzeten szinte nyüzsögnek a patkányok.
- A patkányok? - dörmögött Nikolausz kapitány. - Tán csak nem kaptunk léket?
Avval már dübörgött a falépcsőn lefelé, a hajó gyomrába. Bizony, igaza volt: a legalsó raktárakat már felvetette a víz. Valami alattomos szirt benyomta a hajó bordáit: nekiállhattak a szivattyúknak.
- No, doktor, úgy látom, jó időre itt ragadunk!- mondta másnap a kaptiány Gulliver doktornak, a hajó orvosának.
- Az a szerencsétlen lék nagyobb, mint gondoltam. Ki kell horanunk az egész rakományt, hogy megreparálhassam!
Gulliver doktor megvakarta füle tövét.
- Baj, baj, kaptiány uram, de hát nem tehetünk róla! Majd csak eltelik az idő valahogy!"
Vissza