Gulliver legújabb kalandja Pinkwellben

Előszó

Április elsején délelőtt, Ó Péter főszerkesztő, valamint munkatársai, furcsa formájú csomagra leltek a szerkesztőség padlóján, pontosabban, a főszerkesztő úr íróasztala előtt lent a földön. Rejtélyes, mondhatni teljességgel megmagyarázhatatlan módon került oda előző éjjel.
Az április elsejei dátumot csak azért érdemes említeni, mert Ó Péter főszerkesztő úr először egyszerűen bolond-jártatásnak, áprilisi tréfának vélte az egészet és nyomban lázasan kutatni kezdte elméjében mindazokat a kollégákat, írótársakat, akik, túlfejlett humoruk, feltűnési viszketegségük okán, mindenrendű-rangú hülyeség elkövetésében számításba jöhettek. De, még Jódli Pista, a ripacs-színész, és humoros szösszenetek írója is' cáfolhatatlan alibivel rendelkezett, így a nyomozás szinte azonnal zátonyra futott.
Maradt a rejtély, hogy miért, mi módon, ki, kinek csempészte oda be, azt a, - leginkább valami óriás cukorkás dobozra, netán óriási kincsesládára emlékeztető csomagot, pont, pont, - hacsak, villant át a főszerkesztő agyán hirtelen, - hacsak nem egy rajongó szimpatizáns, egy rokonszellemű olvasó bátortalan tolakodása, szemérmesen adakozó gesztusa, titokban támogatni szándékozó ajándéka, ajándék!, az, az, ajándék! És tulajdonképpen nem is volt olyan lehetetlen a feltételezés, ha azt vesszük, hogy a legfajsúlyosabb, legmerészebben ellenszegülő, a leg-leg-legeurópaibb folyóirat szerkesztőségének padlójáról volt szó!, ahogy furton-furt, ily puritán szerénységű véleményeket hangoztattak önmagukról, élen Ó Péter főszerkesztő úrral, aki most, mély csöndbe merülve pörgette, sodorgatta tovább gondolatai fonalát és ezen közben kénytelen volt rájönni, hogy feltételezése ingatag lábakon botorkál. Ő ugyanis tegnap este csak tíz óra után hagyta el szerkesztőségi szobáját, elképzelhetetlen, hogy utána valaki, valaki idegen bejuthatott hozzá, hogy ki tudta játszani Bodza bácsi kuvasz-éberségét. Vissza

Fülszöveg

"Glorio harsányan elkezdett nevetni, és kijelentette, olyan mint erkölcs, erkölcsi, erkölcsileg, erkölcsös, jó ideje nincs forgalomban. így, pontosan így mondta, ezt az eszement kifejezést használta, hogy az erkölcs Pinkwell országban nincs forgalomban.
No, de ezt csak közbevetőleg említettem.
Egyelőre kora délután volt, szép nyugodtan leballagtunk a Főház lépcsőjén, kisétáltunk az utcára, majd elbúcsúztunk egymástól és én egyenesen hazamentem szállodai szobámba, hogy egy kicsit leheveredjek. Fáradt voltam, de főként kedvetlen. Rosszul éreztem magamat, sőt, egyre rosszabbul. Glorio minden kedvessége sem tudta elfeledtetni velem, bizonytalan - bár én inkább így fogalmaztam magamban, hogy „lebegő" - létezésemet Pinkwellben. A szállodában épp úgy, mint az utcán, de bárhová bementem, úgy éreztem magamat mint valami testetlen szellemlény.
Eddig, hosszú életem során bárhová vetett is a sors, azonnal kapcsolatok sűrű szövevényében találtam magamat, rögtön kialakultak a vonzás és a taszítás erővonalai. Csak itt Pinkwelleben éltem úgy, mint valami lakatlan szigeten, ráadásul egy zsúfolásig telt lakatlan szigeten, ami tudom, bődületes kép-, azaz fogalomzavar, ennek ellenére állítom, hogy ez tény, no persze, pinkwelli tény!..."
Az idézet Siklósi Horváth legújabb könyvéből való és a történet arról szól, hogyan nem lehet, és mégis, hogyan élnek a kétlábú-egyfejűek abban a bizonyos Pinkwell nevezetű országban. Vissza