Előszó
Részlet a könyvből:
Nikolausz kapitány szép, nagy hajója, a »Kalandor«, szelek szárnyán repült Afrika legdélibb csúcsa, a Jóremény-fok felé. El is érte szerencsésen, de itt meg kellett szakítania...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Nikolausz kapitány szép, nagy hajója, a »Kalandor«, szelek szárnyán repült Afrika legdélibb csúcsa, a Jóremény-fok felé. El is érte szerencsésen, de itt meg kellett szakítania útját, mert elfogyott az ivóvize. Kikötöttek hát, hogy vizet szerezzenek. De alig ért feneket a vasmacska, egyik matróz ijedten jelentette a kapitánynak, hogy a fedélzetközben szinte nyüzsögnek a patkányok.
- A patkányok? - dörmögött Nikolausz kapitány. - Tán csak nem kaptunk léket?
Avval már dübögött a falépcsőn lefelé, a hajó gyomrába. Bizony, igaza volt: a legalsó raktárakat már felvetette a víz. Valami alattomos szirt benyomta a hajó bordáit: nekiállhattak a szivattyúknak.
- No, doktor, úgy látom, jó időre itt ragadunk ! - mondta másnap a kapitány Gulliver doktornak, a hajó orvosának.
- Az a szerencsétlen lék nagyobb, mint gondoltam. Ki kell hordanunk az egész rakományt, hogy megreparálhassam!
Gulliver doktor megvakarta a füle tövét.
- Baj, baj, kapitány uram, de hát nem tehetünk róla ! Majd csak eltelik az idő valahogy ! El is telt, de tovább tartott, mint szerették volna.
Vissza