Gulácsy Lajos

Fülszöveg

Gulácsy Lajos (1882-1932) a századforduló magyar festészetének egyik legmagányosabb és egyben legrejtélyesebb alakja. Emberi és művészi megítélését máig feloldhatatlannak tetsző kettősség jellemzi. Miközben művészetét már életében csodálat övezte, és olyan személyiségek, mint Füst Milán, Kosztolányi Dezső, Lyka Károly méltatták megkülönböztetett elismeréssel munkásságát, valamint az 1907-ben és az 1909-ben megrendezett budapesti kiállításai éppúgy komoly sikert arattak, mint 1909-es és 1911-es nagyváradi szereplései, egész élete folyamán súlyos megélhetési gondokkal küszködött, amihez lassanként a művészeti életből való kirekesztettsége társult.
Halála után ugyanezzel az ambivalens jelenséggel találkozunk. 1966-ban Székesfehérvárott bemutatott műveit - melyeket több évtizedes betemetődés után Szabadi Judit kutatott fel - mind a szakma, mind a nagyközönség részéről élénk érdeklődés kísérte. Noha azóta a gyűjtők körében az egyik legkeresettebb és legdrágább művészként ismerik, a... Tovább

Fülszöveg

Gulácsy Lajos (1882-1932) a századforduló magyar festészetének egyik legmagányosabb és egyben legrejtélyesebb alakja. Emberi és művészi megítélését máig feloldhatatlannak tetsző kettősség jellemzi. Miközben művészetét már életében csodálat övezte, és olyan személyiségek, mint Füst Milán, Kosztolányi Dezső, Lyka Károly méltatták megkülönböztetett elismeréssel munkásságát, valamint az 1907-ben és az 1909-ben megrendezett budapesti kiállításai éppúgy komoly sikert arattak, mint 1909-es és 1911-es nagyváradi szereplései, egész élete folyamán súlyos megélhetési gondokkal küszködött, amihez lassanként a művészeti életből való kirekesztettsége társult.
Halála után ugyanezzel az ambivalens jelenséggel találkozunk. 1966-ban Székesfehérvárott bemutatott műveit - melyeket több évtizedes betemetődés után Szabadi Judit kutatott fel - mind a szakma, mind a nagyközönség részéről élénk érdeklődés kísérte. Noha azóta a gyűjtők körében az egyik legkeresettebb és legdrágább művészként ismerik, a hamisítványok özöne, a szakmai körök „feledékenysége" (1966 óta nem volt retrospektív kiállítása, és 2002-ben még a jubileumi megemlékezések is elmaradtak) az értetlenség és a közöny kövületeivel falazzák el alakját. Mindebben nagy szerepe volt a festő különc személyiségének és tragikus, elmebajba torkolló sorsának. Pályája a betegség okozta megszakítások miatt csupán tizenöt évet ölel fel; 1919-től 1932-ben bekövetkezett haláláig már megszakítás nélkül peregnek napjai az elmegyógyintézet falai között. Mindez hozzájárult hagyatéka szétszóródásához, a hamisítványok elszaporodásához, személyisége és életműve torzításához. De bizonyára hozzájárult és hozzájárul ehhez látomásos művészetének besorolhatatlansága is. Tudatosan elhatárolta magát a látványt pusztán reprodukáló ábrázolásmódtól; festészete az angol preraffaeliták misztikumából, a szecesszió életérzéséből, a reneszánsz, majd a rokokó igézetéből táplálkozott, de legfőképpen és teljes tartományában mégiscsak saját képzeletéből, hogy azután utolsó képeinek merész asszociációival a szürrealizmus tartalmaira is rátaláljon. Az akadémikus iskolázottság védelmet adó közege, az izmusok mozgalmainak hasonulást jelentő biztonsága helyett az álmaira bízta magát. Oscar Wilde-dal szólva úgy gondolta ő is: „A Művészet világokat teremt és világokat tesz semmivé, és le tudja hozni egy vörös fonálon a holdat az égről."
Szabadi Judit tanulmányában különös érzékenységgel avatja be az olvasót Gulácsy rendkívüli művészi világába. Munkája a jelentős kiegészítésekkel, az azóta felbukkant, újdonságszámba menő művekkel, a gazdag képanyaggal minden eddiginél teljesebb képet nyújt erről a kivételes alkotószemélyiségről. Szépirodalmi stílusban megírt monográfiája nemcsak szakmai elmélyültségével tűnik ki, hanem élvezetes olvasmány is. A szöveget csaknem 200 kép illusztrálja.
Fekete Sas Kiadó Vissza