Bevezetés a Commodore Plus/4-es gépi kódú programozásába I.

Előszó

Az általános iskolákban fellelhető számítógépek között kétségkívül a Commodore+4-es a leggyakoribb. Ez a gép - sok más kiváló tulajdonsága mellett - rendelkezik egy, a ROM-ban tárolt gépi kódú monitorral, amelyet előbb-utóbb mindenki kipróbál, s ezzel megteszi az első lépéseket a gép belső felépítésének, a gépi kódú programozás elemeinek megismerése felé. Hiába hajt azonban sokakat a tudásvágy, kevesebbnek sikerül számottevő eredményt elérni - s ez tanárokra-diákokra egyaránt érvényes -; néhány sikertelen kísérlet után, a gép látszólag érthetetlen viselkedése, a segédeszközök, az értő társ hiánya miatt általában hamar felhagynak a próbálkozással, s felfoghatatlannak, megtanulhatatlannak tartva, örökre búcsút mondanak a gépi kódú programozásnak. Ennek ellenére számos példa bizonyítja, hogy már az általános iskolások között is jónéhány profi művelője akad ennek a területnek.
A gép kódú programozással való ismerkedéshez kiválóan alkalmasak a Commodore-gépek processzorai (amelyek egyébként programozás szempontjából tökéletesen egyenrangúak): egyszerű felépítés, kisszámú utasítás, bőséges címzésmód jellemzi őket. Az utasítások jelentését, a jelzőbitekre gyakorolt hatását a függelékben találhatjuk; a további szükséges információkat (rendszerváltozók, TED-regiszterek, ROM-lista stb.) - a gép belső felépítésének pontos és részletes ismertetésével együtt - tartalmazzák azok a könyvek is, így ebben a füzetben csak a legszükségesebb tudnivalókat ismételjük meg. Vissza