Szováta

Fülszöveg

A Medve- és a Fekete-tó regéje

Fent a hegyek között, a mai Medve-tó helyén gyönyörű, varázslatos tündérasszony lakott. Egyszer az erdők alatt sétálva meglátta a sudár termetű, szép pásztorlegényt, és nyomban bele is szeretett. Ettől kezdve éjjelenként lejárt a völgybe és hallgatta a pásztorlegény furulyáját. De nemsokára különös dolog történt. A Juhod partján, a pásztorlegény esztenája körül földi leányt látott, akit a pásztorlegény éppen megölelt és megcsókolt. A tündérasszony szörnyű haragra gerjedt, megátkozta a pásztort és nyáját, és abban a pillanatban a juhnyáj, az esztena és a pásztor kővé változott. Ezek a kőberbécsek ma is ott láthatók a völgyben. A szép tündérasszony azonban boldogtalan szerelmét nem felejtette. Napokig bolyongott a hegyek között étlen-szomjan, fátylát letépték a bokrok, a fehér fátyla nyomán mindenütt sóvirág fakadt, ebből lettek a gyönyörű sóhegyek. Csak napok múlva került haza, a tűzhelyen még hunyorgott a parázs. Megállt az üres házban, de nem talált nyugtot. Végső elkeseredésében megátkozta a házat, s az nyomban elsüllyedt a mélybe. Felette tó keletkezett, s a tűzhelyének melege fűti a tó vizét. A tündérasszony tovább barangolt, s mikor háborgó lélekkel teljesen kimerült, leült a Zoltán-tetőn. Ott sírt sokáig bánatában, könnye a mélyben tóvá gyűlt össze és ebből keletkezett a Fekete-tó. Azóta is ott sír minden éjszaka a tó felett. Vissza