Előszó
A HOLLÓ.
Egyszer - unt éjfél közelgett - bóbiskoltam
[elfelejtett
tudományok furcsa könyvén, ellankadva, terhesen,
fejem csügge... egyre jobban... s ím egyszerre
[ajtóm roppan,
mintha egy...
Tovább
Előszó
A HOLLÓ.
Egyszer - unt éjfél közelgett - bóbiskoltam
[elfelejtett
tudományok furcsa könyvén, ellankadva, terhesen,
fejem csügge... egyre jobban... s ím egyszerre
[ajtóm roppan,
mintha egy kéz félve koppan - dobban ajtóm
[csöndesen.
S szóltam: »Éji vendég toppan küszöbömre
[csendesen:
- az lehet, más semmisem.«
Ah, jól emlékszem valóban! Tél volt, bús
december hóban,
szellemét a szén hunyóban földre hímzé véresen.
Lassan nyúlt az éji óra; könyvem nem nyújtott
[a búra
enyhülést, óh holt Lenóra, érted, égi kedvesem,
kit a mennyekben Lenóra néven hívnak,
kedvesem,
- itt lenn nincs már neve sem,
S bíbor kárpit selyme rezzen, bizonytalan zajra
[zizzen;
fájó, vájó, sohsem ismert félés kínját érezem.
Vissza