Sátorfalva

Előszó

Friss diplomásként, 23 évesen, lényegében az első munkahelyem első hónapjaiban kaptam feladatul, hogy szervezzek meg egy olvasótábort. Nem tudtam, hogy ez a táborfajta milyen. Munkába állásom után az akkor még Úttörőháznak nevezett gyermek intézményben működött a Gyermekkönyvtár, és az ott dolgozókkal, különösen Luzsi Margóval már az első pillanattól fogva lelki közösséget éreztem, ha elbizonytalanodtam hozzájuk fordultam tanácsért. Ők tudták, sejtették?..., mi az olvasótábor, sőt már közreműködtek benne. Margó szívesen csatlakozott a szervezéshez, a táborvezetéshez. A részletekre már nem emlékszem, de arra igen, hogy néhányan, fiatal pedagógusok, ifjúvezetők, egyetemisták összegyűltünk az egyik teremben és elhatároztuk, hogy az olvasótáborok szabad szellemét kihasználva szakítunk az úttörőtáborok hagyományos rendjével és a kötelező, számunkra tartalmatlan formai elemeivel, és új keretek közé helyezzük az általunk vezetett tábort. Fiatalok, lelkesek, határozottak, eltökéltek voltunk. Mindannyian éreztük, hogy amit csinálunk az eredeti, de mégis gyökerei vannak, hogy a közös gondolatot képesek vagyunk együtt megvalósítani. A csapat néhány tagja már korábban ismerte egymást, de így együtt a véletlen, de inkább a sorsirányítók segítségével egymásra találtunk és megalapítottuk SÁTORFALVÁT. A tábor ideje alatt a napok összefolytak, szinte alvás nélkül estéről - estére alkottuk meg a következő nap programját, készültünk, olvastunk, festettünk, varrtunk..., hogy a másnap az éjszaka elképzeltek szerint sikerüljön. Vissza