Az Unio Cleri pro missionibus XV. évkönyve 1940

Előszó

Részlet:

A világmisszió Isten gondolata. Megvalósítása az ő kifejezett, félreérthetetlen akarata. Két evangélistánál is olvasunk erről: „Elmenvén tanítsatok minden népet megkeresztelvén őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, tanítván őket megtartani mind, amiket parancsoltam nektek. És ime én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig." (Mt. 28, 19, 20). „Elmenvén az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözöl; aki pedig nem hisz, elkárhozik" (Mk. 16, 16).
A hitetlenek számára a kárhozat szankcióját is magában foglaló parancs nyomban érvényesül, amint erről Szent Márk értesít: „Azok pedig elmenvén prédikálának mindenütt, velük együtt munkálkodván az Úr és a beszédet megerősítvén a kísérő csodajelekkel" (Mk. 16, 20).
A világ világosságának és a föld savának szánt apostolok ajkát megnyitja a pünkösdi Lélek és megkezdődik a megváltott emberiségnek az egy igaz Isten és az ő küldöttje, az Úr Jézus Krisztus felé való fordulása. Testet ölt két eddig ismeretlen fogalom: a világmisszió és a megtérés.
„Az apostolok cselekedetei" a világ első misszionáriusainak, az apostoloknak hatalmas térítői tevékenységét örökítik meg, akik nem állanak meg a szentföld határain - mert más bárányai is vannak az Úrnak, amelyek nem ez akolból valók (Ján. 10, 16) -, hanem elviszik a minden népnek szánt örömhírt az ismert világ legnagyobb részébe is, hogy akik a Golgotán megválltattak, arról értesüljenek is és részesülhessenek a megváltói vér áldásaiban. Az apostoli munka hevében Szent Pálnak még álmában sincsen nyugta. Akkor is hallja egy macedóniai pogány jajkiáltását: „Jöjj át Macedóniába és segíts rajtunk" (Ap. Cs. 16, 9). Útitársa, Timotheus szerint „miután látta ezt a jelenést, nyomban igyekeztünk elindulni Macedóniába a biztos tudatban, hogy az Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot". (U. o. 10.)... Vissza