A magyarság rendeltetéséről

Fülszöveg

E kötetben a 20. század első felének szellemi folyamatait vizsgáló tanulmányok és esszék állnak. A szerző Móricz, Németh László, Illyés Gyula, Bibó István, Szabó Dezső életművének egy-egy sajátos metszetéről, területéről ír. Látszólag talán nem központi kérdésekről, valójában mindig az egészről, az életművek lényegére utalva, azok és ezen túlmenően a magyar kultúra egészében gondolkodva. Gróh Gáspár számára nincs részkérdés: a tárgyalt szerzők világához közelítve nemcsak azok mélyebb megismerését teszi lehetővé, hanem a korszak magyar eszmetörténetét, a magyar gondolkodás belső mozgását is megvilágítja.
Ez teszi természetessé, hogy az életművektől távolinak tűnő témákat is tényleges súlyuknak megfelelően tárgyalja. Így elemzi Füst Milánnak a hajdani Magyarország Felvidékéhez fűződő élményeit vagy Liszt Ferencnek a magyar nemzettel, illetve népzenével való kapcsolatát.
A tanulmányok középpontjában a nemzet modernizáció összefüggésében jelenik meg, a magyar hagyomány továbbvitele a művészi és közéleti demokrácia dimenziójában kapja meg ma is alapvetően fontos jelentését.
Gróh Gáspár szívesen ír olyan kérdésekről, amelyek a szellemi élet nagy törésvonalai körül találhatók, és többnyire komoly viták kereszttüzében állnak. Ő maga azonban nem e polémiákat akarja folytatni: olyan összefoglaló álláspont kialakítására törekszik, amelyik a hitviták helyett az értelmes párbeszéd alapja lehet. Vissza