Mátyás király életéről való elmélkedések

Előszó

Részlet:

Az dücsőséges királyoknak életek és vitéz cselekedetei nem csak csinálnak az iróknak kévánságot az ő dicséreteket irnia, de sőt nevelnek bennek ékessen szólást. Az Nagy Sándor élete hány ékes beszédű historiairó elméket csinált, Julius császár vitéz serénysége hány panegiristát talált. Ezen szerint más fő királyoknak is, kinek-kinek maga országában való magaviselése fő elméket az irásra indított. És noha a mi magyar nemzetünk mindenkoron inkább vitézségnek cselekedeteiben gyönyörködött, hogysem a maga dicsősségének leirásában fáradozott volna: mindazonáltal sok vitéz királyinknak tündöklő neve köztünk is inditott jó irókat, akik elégségessek voltak a magyar jó nevet örök feledékenségből dicsősségre és világra kihozni. Ha azért most ékessen iró historicusink nincsenek, nem tulajdoníthatjuk nemzetünk iráshoz való restségének annyira, mint annak, hogy megholtak Mátyás királyok, s ujak nincsenek, kik indítanának uj elméket, és nevezetes okokat adnának az ékessen való irásra; holott annak a dicsősséges királynak halála után ha lettek volna mások is ollyanok, az mi gyönyörűséges pennánk, Istvánfink nem csak siralommal töltötte volna más örvendetesb stylust, kivel Quintus Curtiust, Liviust, Plutarcust ha meg nem győzte volna is, de bizony egyaránt járt volna vélek; mi sem siratnánk annyi veszedelmünket, ép volna országunk, s Buda közepe volna ha nem egész keresztyénségnek, legalább bizony Magyarországnak. D nem mindenki seculumban születik Fenix, és sok száz esztendeig kell fáradozni a természetnek, meddig formálhat oly embert, aki világ s országok megbotránkozásának gyógyitója légyen s maga nemzetének megvilágositója. Illyen vala a mi jó Mátyás királyunk, aki mellé avagy igen kevés avagy senki keresztyén királyok közzül, kik utánna voltak, ne álljon hasonlatosságért, mert bizony megocsusodik érdeme Mátyás mellett, s elvész tündöklősége, mint a csillagoknak nap támadásán. De mivelhogy a természet ezen az ő alkotmányán sokat fáradt, hihető hogy meg is fáradt: mikor nyugszik meg másnak építésére, nem tudom. De legalább az mi időnkben inkább kivánható, hogysem reménlhető gondolat. Én az ő királyi erkölcseiben gyönyörködvén, ezen a két héten magam mulatságáért jezdzésben venni akarom az elmélkedésre való dolgait, ugy, hogy ha nem láthatjuk sohun Mátyás királt, lássam elmémben az ő dicséretre méltó dolgait, aki a sincsen boldogság nélkül. Vissza