Orgia R. T.

Előszó

Részlet a könyvből:

Az „Alhambra" utolsó előadása véget ért. A káprázatos fényűzéssel berendezett mozi hatalmas transzparensei egetvilágítóan beleragyogtak a holdtalan júliusi éjszakába. Még cikkáztak a neonfények, mintha égő, tüzes lávazuhatag ömlene végig a palota frontján, hogy egypár perc múlva, hirtelen kihunyva jelezzék, hogy ez az ártatlan és polgári lehetősége a szórakozásnak holnapig szünetel. A fényárban uszó széles boulevardot ellepték a gondtalan sétálók, - midőn a mozi közönsége kiözönlött az utcára, olyan tömegben, hogy sokan leszorultak a járdáról, és az úttesten zárt sorokban suhanó autók eszeveszett dudálásba kezdtek. Néhányan saját autóikhoz siettek és haláltmegvető bátorsággal vágták keresztül magukat az út közepén futó villamossíneknél parkírozott kocsikhoz. Bömböltek a dudák, fékek csikorogtak, a mozi livrés portása fáradhatatlanul loholt ide-oda, bezsebelve a kisebb-nagyobb borravalókat, amit szerinte azzal érdemelt ki, hogy előadás alatt „felügyelt a kocsikra". Valóságban a szomszéd mellékutca sörözőjében jágózott egy haverjével és csak az autótolvajok hanyagságán és egy csodás véletlenen múlt, ha a kocsik hiánytalanul várták gazdáikat. Abnormia középeurópai ország négymillió lakósú fővárosának, Parlisnak, ezen óriási lokállá fölépített uccája - a Boulevard des Plaisirs - ebben az időben érte el forgalmának tetőpontját. Aránylag rövid távolságon belül nem kevesebb, mint tizenhét óriási mozgóképpalota és hat színház ontotta magából a közönséget. Vissza