Gróf Széchenyi István művei XXIII.

Előszó

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket, előadás-sorozatunk vége felé. Ma a Blick-ről lesz szó és hadd mondjam el, hogy én különösen kötődök ehhez a munkához. Ezt egy kulcsműnek érzem. Amikor kezdtem ismerkedni a Széchenyi irodalommal, akkor nem találtam ennek a könyvnek a nyomát. Olvastam, hogy létezik ilyen, de nem tudtam megszerezni. Erdélyi barátaimnak is elmeséltem, hogy szeretem és kutatom Széchenyit. Egyik alkalommal az egyik barátom odavezet a könyvespolcához és mutatta nekem ezt a könyvet. Blick, Keresztesi Papp Miklósnak Kolozsvárott kiadott munkája. Ő fordította, 1870-ben jelent meg. Akkor én ezt a könyvet megfogtam és azóta nem eresztettem. Azt mondtam, hogy ez az enyém. Egy napig beszélgettünk, és néha mondtam, hogy ez az enyém. Ő ellenkezett. Végül azt mondta, hogy csak neked. És akkor betettem a hátizsákba. Az idő tájt éppen úgy volt, hogy erősen vizsgálták a román vámosok az utasokat. És mit tesz Isten, az én hátizsákomra mutat a vámos, hogy szedjem le. Tudtam, hogy ha megtalálja a könyvet, én is leszállok a könyvvel, nem fogom elhagyni. A hátizsáknak a lehajtható fedelében volt egy zseb, oda tettem be a könyvet. A hátizsákot kinyitva a fedelet hátra vetettem, végigkotorta, a könyvet nem találta. Áthoztam és ebből a könyvből pár évvel ezelőtt egy hasonmás kiadást csináltunk 500 számozott példányban. Ennyit élményeimről és a saját érzelmeimről. Nem ebből a szempontból fontos ez a mű, hanem Széchenyi életműve szempontjából nagyon, nagyon lényeges. Erről lesz szó, elöljáróban csak egy 1819-es naplóbejegyzést szeretnék felolvasni bevezető gondolatként. Ezt írja Széchenyi:
"Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménykedünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk csendes, boldog élvezetben." Vissza