Gróf Széchenyi István és a magyar romanticizmus

Előszó

E dolgozat irodalmunk tükrében kísérti meg szemléltetni, milyen viszonyban áll Széchenyi a maga korával. Mintegy Széchenyi látószögéből vet egy pillantást Széchenyi nagy évtizedére, az 1830-as évekre. Vizsgálja, milyen eszme- vagy élményközösségben él kortársaival, milyen szálak fűzik össze őt a kort képviselő nagyokkal, milyen indítékokat nyer közvetlen vagy közvetve személyétől szellemi életünk s különösen a magyar szépirodalom. Sok egyéni furcsasága és ellenfeleinek erőfeszítései ellenére is kétségtelen átalakította Széchenyi a magyar gondolkodásmódot, közhangulatot, sőt az egész magyar életet. Mégis, csak azt vizsgálva a korban, ami az övé, lehetetlen elkerülni bizonyos egyoldalúságot, amely azonban aligha van az irodalomtörténeti tárgyilagosság rovására. Történettudományunk napjainkban mindinkább sürgeti a KÖLCSEY-VÖRÖSMARTY-DEÁK-SZÉCHENYI-kor nacionális eszmevilágának egyetemes történeti értékmérővé való emelését, és teljes joggal. E dolgozat Széchenyi eszméinek mértékével saját korának irodalmát igyekszik megmérni.
A ,romanticizmus' tisztán kor jelző fogalom e tanulmányban. Irodalmi életünknek az 1810-es évekkel meginduló s az 1840-es évekig egyre fokozódó lendületű szakaszát jelöljük vele. E három évtized irodalma nem nagyjából változatlan, sok biztos jeggyel jellemezhető irodalmiságot képvisel, nem mozdulatlan sziget a történelem folyamában, hanem állandóan változva, e rövid időszak alatt is többszörösen megreformálja önmagát. Vissza