Gróf Széchenyi István al-dunai diplomáciai kapcsolatai

Előszó

Az 1991. esztendő drámai történelmi változásai és a közvetlen szomszédainknál esetenként tragikus formában jelentkező nemzetiségi problémák sajátos aktualitást kölcsönöznek a Magyar Vízügyi Múzeum gondozásában megjelenő ezen forráskiadványnak. A XVIII. sz. második felében a megerősödő nemzeti tudat szerte Európában közismerten több, évszázados politikai és társadalmi képződmény alapjait kezdte ki. Rendkívül élesen jelentkezett ez az Osztrák-Magyar Monarchiában, ezen belül is a soknemzetiségű Magyarországon. Nem érdektelen tehát megvizsgálni és láttatni, hogyan gondolkodott más népekről - elsősorban a szomszéd népekről - a korszak „legnagyobb" magyarja. Ez a dokumentumgyűjtemény Széchenyi Istvánnak elsősorban Szerbiához, Oláhországhoz és Törökországhoz, ill. az al-dunai török parancsnokokhoz fűződő kapcsolatát mutatja be részben levelezése tükrében, részben pedig szomszédainknál kiadott, az ő történelmi érdemeit méltató prózában és versben. Széchenyi 1833-ban az Al-Duna-szabályozás királyi biztosaként került kapcsolatba Szerbia fejedelmével - Obrenovich Milossal, a havasalföldi fejedelemmel - Alexandru Ghikával, és a török Ozmán orsovai pasával, valamint Kiszeljov orosz tábornokkal. Az Al-Duna szabályozása ugyanis nemcsak technikai, hanem politikai szempontból is nagy kihívás volt Széchenyi számára. A 122 km-es vontatóút egy részét a havasalföldi fejedelem területén dolgozva, robbantva kellett megépíteni, míg a folyó szabályozásához mérnökeinek, munkásainak szerb és török területekre kellett lépniük. Munkájának sikere érdekében biztosítania kellett tehát az érintett hatalmak hozzájárulását. Széchenyi ezt nagy diplomáciai tapintattal és olyan őszinte humanitással tette, hogy partnerei barátaivá váltak, és Szerbia fejedelme nemcsak eltűrte, hogy Széchenyi emberei területére lépjenek, hanem ő maga is 1000-1500 munkással törette a Duna medrében a hajózást gátló sziklaszirteket, a havasalföldi fejedelem jogtanácsosa pedig dicsőítő ódát írt a „csodálatos" hősről. „Ki fűzte Kelet - s Nyugatot / Testvéri ismerőssé". Reméljük, a Magyar Vízügyi Múzeum ezen forráskiadványa Széchenyi nagyszerű példáját felmutatva hozzájárul majd ahhoz, hogy a Duna menti népek egymáshoz a kölcsönös megbecsülés alapján újra utat találjanak, és Széchenyi Istvánnak Szerbia fejedelméhez írt mondatának igazát valamennyien magukénak vallják: „Szerbia és Magyarország érdekei oly szorosan fonódnak össze, hogy akár akarjuk, akár nem, fokozatosan kényszerülünk egyre jobb barátokká válni". Vissza