Előszó
Részlet a könyvből:
1815. február 24-én nagy tömeg gyűlt össze a marseillei kikötőben, hogy a messzi útról érkező Pharaon nevű háromárbocos kikötésénél ott legyen.
A hajó, amelynek érkezését...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
1815. február 24-én nagy tömeg gyűlt össze a marseillei kikötőben, hogy a messzi útról érkező Pharaon nevű háromárbocos kikötésénél ott legyen.
A hajó, amelynek érkezését már jóval előbb jelezte a parti őrség, lassan közeledett a vulkánikus eredetű sziklazátonyok között. A hangosan nyüzsgő tömegben ott volt Morrel úr is, a hajósgazda, aki talán a legtürelmetlenebbül vizsgálgatta látcsövén a Pharaon egyre nagyobbodó körvonalait, nem csoda, a hajó igen fontos rakományt hozott a messzi Szmirnából.
Akkoriban egy ilyen hajó érkezése igen nagy esemény volt. A tengeren való közlekedés nem volt olyan biztonságos, mint ma, a tenger ezer veszélyt rejtett magában és noha a Pharaon a jó öreg Phocéer hajóács üzemében készült, a hajót váró tömeg bajt sejtett, mert a háromárbocos a jelzett időnél későbben ért a marseillei partokhoz.
Ahogy azonban a hajó egyre közelebb ért, a szakértő szemek megállapították, hogy a Pharaonnak ezúttal sem történt semmi baja, bordázata is épnek látszott, valamint a három árbóc is keményen állt a helyén.
Mindazonáltal Morrel úr, a hajósgazda, türelmetlenül ugrott be a pilóta csónakjába, hogy első legyen, aki a hazaiak közül a hajóskapitánnyal beszél.
A hajósgazda meg sem várta, amikor csónakjával odaért a Pharaon karcsú testéhez, míg lebocsátják a kötélhágcsót, hanem felkiáltott a hajó korlátjánál álló élénkszemű, fiatal tengerészhez...
Vissza