Verseghy Ferencz. Írta: Mikszáth Kálmán | |
Az öreg gróf remete akar lenni | 1 |
A természetes nevelés | 6 |
A természetes nevelést maga a természet megjátsza | 15 |
A természetesen nevelt ifjú kitör a nagyvilágba | 23 |
Gróf Kaczaifalvi László a nagyvilágnak társaságában | 32 |
A két szerelmes a kertben, Potrohosi pedig a lesben | 40 |
Laczik az atyjához visszatér | 46 |
A természetes ember szeret vigadni s vígasságában másokkal jó tenni | 53 |
A természetes ember szerencsétlen embertársához könyörületes | 59 |
A városi és a természetes ember felette nehezen értik meg egymást | 64 |
A természetes leánykérő | 69 |
A jó ebéd és az éhezők | 77 |
A halál és a predikátor | 81 |
A szerelemféltés | 87 |
Az irigységnek fondorkodása | 95 |
A jó atya | 103 |
Az ifjú gróf a városban | 110 |
A dupla öröm | 121 |
A nyavalya megújul | 134 |
Az irigység magának ás vermet | 148 |
Ebből a kisasszonyok felett hasznos tanulságokat vonhatnak | 161 |
Ezt egy okos kisasszonyról nem vártuk volna | 175 |
Most már Veronkán van a sor | 186 |
A természetes embernek nagyszívűsége | 197 |
Az első szerelem el nem hűl | 206 |
A ki a tilalmas szerelmen győzedelmeskedni akar, tanuljon futni | 215 |
A Kaczaifalvi völgynek mása Indiában | 226 |
Az indiai völgynek gazdája elbeszéli életét | 238 |
Az előbbeninek folytatása | 247 |
A természetes szerelem | 254 |
A természetes szerelemnek örömei | 264 |
A véres harcz | 272 |
A közönséges öröm | 280 |
Képjegyzék | |
Verseghy Ferencz arczképe | 11 |
Ifjú fákat kötözött, vagy atyjától oltani tanult | 20 |
Szaladni kezdett | 21 |
Potrohosit megfoghatatlan gyorsasággal tolta ki az ajtón a szobából | 38 |
Hallod-e, vastag! marad te itt addig | 62 |
Laczi! - mondá erre félénk szózattal a kisasszony | 90 |
Manczi a nemesszívű öreg gróf előtt piruló hajnal gyanánt állt | 103 |
Az úrfi gróf Kaczalfalvi Jánosnak a fia? | 122 |
Atyja Gazarit mint jövendőbeli férjét elejébe állította | 143 |
A tükör előtt különféle arczvonásokat próbálgatott | 164 |
Egyszerre meglátta a grófot Veronkával egy bokornak árnyékában ülni | 184 |
Lélekszakadva visszaérkezett Szádnokival | 202 |
Csak egyszer csókolta meg orozva kezét | 219 |
Egy leányzót látott, ki narancsot szedett | 238 |
Maga mellett látta ezen ártatlan leányt állani | 254 |
Már lábánál feküdt kedves fia | 281 |